Útra keltünk, hogy megtudjuk: hogyan lesz a Tisza annyira szemetes, mire Ukrajnából Magyarországra ér. Helyszíni riport.
Kimustrált katonai terepjáróban zötykölődünk Kárpátalján, körülöttünk hegyek és sötét fenyvesek. Másfél óra rázkódás után boldogan szállunk ki az UAZ-ból, és rövid kaptató után a Fekete-Tisza forrásához érünk. Kísérőnk, Francz Béla keresztet vet, megmossa az arcát a forrásban, és a vízre mutat: „kóstoljátok meg”. Iszunk a kristálytiszta forrásvízből.
Négyszáz kilométerrel lejjebb naponta több mint 400 nagy zsák szemetet szednek ki a folyóból a XIII. Tiszai PET Kupa versenyzői Balsa és Tiszadob között. Öt nap alatt összesen 9 tonnát. Azok után is, hogy a vízügyi igazgatóság a májusi árhullámkor speciális úszó-kotró uszályával befogta az érkező hulladékszigeteket.
„Mióta az oroszok elszabadultak, a zöld problémák értelemszerűen háttérbe szorultak Ukrajnában”, mondja a verseny egyik ötletgazdája, Molnár Attila Dávid. „A háborús gazdaságban a műanyag ára lement, a férfiak meg nem elérhetőek, emiatt több hulladék kerül a folyóba megint”. Magyarországon nagyjából húsz éve jelent problémát a Tisza műanyag-szennyezése.
Már a Tisza forrásvidékén kezdődnek a problémák
„Az embereknek nincs hova rakni. Van itt kommunális szolgáltató, de ilyen kis platós UAZ-zal szedik a szemetet. Hát mennyit lehet abba berakni?” – mondja Francz Béla. „Meg nem is nagyon van, aki csinálja, nyugdíjasok dolgoznak. Most a háború miatt végképp, de előtte is, mert kevés a fizetés. Egy pár utcát elmennek, és kész. Errefelé a szemétnek olyan 25 százalékát tudják csak összegyűjteni.”
Kárpátalja hulladékgazdálkodási stratégiája szerint a megye 605 településéből nagyjából 200 településen nem működik szervezett hulladékgyűjtési rendszer, elsősorban a kisebb falvakban. A Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció ukrán partnerünk, az NGL.media megkeresésére azt közölte, hogy 187 280 hulladékszállítási szerződés van életben a megyében. A háztartások száma
Ahol nem viszik el a szemetet, ott addig gyűjtik az emberek, amíg a folyó meg nem árad. Akkor beledobják. „Úgy szokták nálunk mondani, hogy elviszi a víz” – mondja Béla. „Most nyár van, alacsony a vízállás, olyan 50 centi, nincs elég sodrás. De áradáskor másfél-két métert is megemelkedik a vízszint. Akkor elviszi.”
Béla tíz évvel ezelőtt érezte, hogy valamit kezdeni kell a problémával, miután nyáron – magyarországi munkájából hazatérve – elvitte a fiát a folyóra, ahol ő is fürdött gyerekkorában. Amikor az arcára tapadt egy nejlonzacskó, akkor nézett jobban körül, és látta, hogy tele van műanyaggal a víz.
Recseg-ropog a rendszer
Kőrösmezőn (Ясіня, Jasyna) már sokan Bélánál adják le az újrahasznosítható hulladékot, de azt mondja, folyamatosan könyörögnie és veszekednie kell az emberekkel, hogy ezt elérje. A telephelyükön szétválogatják a fém-, üveg- és műanyag-hulladékot, és elszállítják a szomszéd megyében lévő átvevőhelyre. Egy kisteherautónyi rakományért most nagyjából 200-300 eurót kapnak. Sokan irigyek is rá, mert hogy pénzt keres „rajtuk”. Pedig csak azt teszi, amit az önkormányzatnak és a kommunális szolgáltatónak kellene.
A kötelezően fizetendő lakossági szemétdíj (köbméterenként 500 hrivnya, azaz 4000 forint) épphogy fedezi a kommunális szolgáltató költségeit, de ezt sem fizeti mindenki. Az önkormányzatok megbüntethetik a szolgáltatási szerződéssel nem rendelkező lakosokat, de nemigen teszik.
