Barnamezős területek kármentesítése és hasznosítása

Budapest egy dinamikusan fejlődő nagyváros, ami számos pozitívuma mellett komoly kihívások elé állítja a városfejlesztéssel és -tervezéssel foglalkozó szakembereket: nehéz új, beépíthető területeket találni.

Annak érdekében, hogy az ingatlanfejlesztések – legyen szó lakóépületekről, irodaházakról vagy épp egy új kulturális negyedről – ne zöld területeket vegyenek el a városlakóktól (különös tekintettel az ezekből gyéren ellátott pesti oldalra), fontos lenne, hogy a rendelkezésre álló barnamezős kapacitásokat maximálisan kihasználjuk.

(InGreen 2018. őszi száma)

Szerző: Doró Viktória

Ezekből igen sok található a város határain belül. Gondoljunk csak azokra a régi, sok esetben évek óta elhagyatottan álló gyárterületekre, üzemekre, amelyekből több is akad Soroksáron, Kőbányán, Újpesten, Angyalföldön vagy épp Óbudán. A zöldmezős területekkel szemben – a természeti értékek megóvásán túl – nagy előnye a barnamezősöknek, hogy a szükséges infrastruktúra kiépítése itt kisebb anyagi ráfordítással megoldható, hiszen az már valamelyest adott. Ezért is lenne célszerű ezeknek – a szükséges környezeti kármentesítést követő – hasznosításuk.
Külföldön számos jó példát találunk erre, de hazánkban is akadnak előremutató kezdeményezések. Ezek közé tartozik a 2001-ben létrejött Millenáris Park, ami a Ganz Ábrahám által alapított vasöntöde, majd a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységének helyén született – a műemléki gyárcsarnokok újraformálásával. (Építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott.)

Egy másik pozitív példa Dél-Buda közkedvelt sétánya, a Kopaszi-gát, ahol korábban, a szocializmus évtizedei alatt gyártelepek épültek, és az egykor természeti értékekben gazdag terület pusztulásnak indult. Szennyvíz és hulladék lepte el a gát és az öböl környezetét, a környezetszennyezés komoly méreteket öltött. A 2004-ben indult rekultiváció ennek vetett véget és adta vissza a területet a városlakóknak, szolgáltatásaival már a XXI. század igényeit elégítve ki.

Jelentős hozzáadott érték 

A barnamezők hasznosítása fejlesztési területként, területi lehetőségként a regionális különbségek csökkentésének, a térszerkezet javításának eszköze lehet, hosszú távú fejlesztési célokat szolgálhat, és a zöldmezős beruházások területének kiváltásával a fenntartható fejlődés alapköve lehet. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy jóval olcsóbb, mint a zöldmezős beruházás, ráadásul, mivel a kármentesítés a környezeti terhelést csökkenti, arra támogatás vehető igénybe.

Szennyezett területek száma

Hogy pontosan mekkora a kármentesítésre váró barnamezős területek, illetve a nem ebbe a kategóriába tartozó, de szennyezett területek aránya Magyarországon, azt nehéz megsaccolni. A felszín alatti víz környezetvédelmi irányítási rendszere, a FAVI-Kárinfó adatbázisában összesen 818 adatlap  található. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) pedig 22 évvel ezelőtt, 1996-ban jött létre azzal a céllal, hogy a hátramaradt, akkumulálódott szennyeződéseket felderítse, feltárja a szennyezettségnek, károsodásnak a mértékét, illetve a veszélyeztetett területeken a szennyezettség kockázatát csökkentse vagy megszüntetését elősegítse. Az OKKP kidolgozásakor a rendelkezésre álló adatok alapján mintegy 30-40 ezerre becsülték a potenciálisan szennyezett objektumok számát.

Az országos számbavétel előrehaladásával a korábban becsült szám a hatóságok helyszíni felméréseinek köszönhetően a felére csökkent és a program keretében létrehozott KÁRINFO nyilvántartásban már csak 15 ezer potenciálisan szennyezett és szennyezett terület került regisztrálásra. Ennek további ellenőrzése és felülvizsgálata során 1100-ra csökkent a nyilvántartott szennyezett területek száma 2005-ig, majd a 2007-ben megújított és miniszteri rendeletben rögzített KÁRINFO nyilvántartási rendszer működésével újabb területekről és új tartalommal érkeztek adatlapok. Jelenleg 818 darab valamilyen szintű kármentesítési feladatot igénylő  potenciálisan szennyezett és igazoltan szennyezett terület adatlapja szerepel a nyilvántartásban. Kártalanítása többségében azóta is várat magára. 

A szennyező fizet – vagy mégsem?

A kármentesítés költsége – a terület nagyságától és a szennyezettség mértékétől függően – akár a több milliárd forintot is elérheti. A “szennyező fizet” elv értelmében a környezeti károkozásért és annak megszüntetéséért a szennyező viseli az anyagi felelősséget, azonban a rendszerváltozást követő átalakulások, többszöri tulajdonosváltások, csődeljárások miatt sok esetben a tulajdonoson nem hajtható be ennek költsége.
Hogy ilyen esetekben is elindulhasson a szennyezett terület felmérése és a mielőbbi környezeti kármentesítés, 2017. december 7-én a Jövő Nemzedékek Szószólója, Dr. Bándi Gyula jogalkotási kezdeményezést nyújtott be a környezeti felelősség hatékonyabb érvényesítése érdekében. E szerint pénzügyi garanciákat kell kérni a veszélyes anyagokkal, hulladékokkal dolgozó cégektől, hogy a szennyező garantáltan meg tudja fizetni az általa esetlegesen okozott környezeti kár elhárítását. A környezet védelméről szóló törvény a környezetvédelmi biztosíték adását, illetve a környezetvédelmi biztosítás megkötését már két évtizede elő is írja, valamint megteremti a környezetvédelmi céltartalék képzés jogi lehetőségét.
Amennyiben a gazdálkodó nem képes az általa előidézett veszélyhelyzet megszüntetésére, illetve az okozott környezeti kár felszámolására, a hatályos környezetvédelmi törvényben előírt felelőssége alapján, a környezeti kár terjedésének megelőzése érdekében a hatóságok gyors beavatkozására van szükség. Ennek megalapozására a szószóló a környezetterhelés után kirótt díjakból és járulékokból, továbbá központi költségvetési forrásokból egy elkülönített kárelhárítási-kármentesítési pénzügyi alap létrehozását javasolja. Az ebből finanszírozott kármentesítések költségeit, amennyiben erre lehetőség van, a szennyezésért felelőstől be kell hajtani. E pénzügyi alap megoldást jelenthet arra a súlyos problémára, hogy a felszámolási eljárásokban a veszélyes anyagokkal szennyezett területek hatóság által elrendelt kármentesítésére a legtöbbször már nem jut forrás.

A kármentesítésre jelenleg hazai költségvetési források és EU-s források állnak rendelkezésre, a 2014-20-as időszakban 22,8 (KEHOP-3.3.0), illetve 25 milliárd forint, melyek már lekötésre kerültek,  

Célszerű lenne a felelős kormányzati szervnek egy prioritási listát felállítania, és az azon szereplő, legsürgetőbb esetek kármentesítését haladéktalanul előkészítenie. Ez nemcsak a természeti értékek, a felszín alatti vizek és a talaj védelme szempontjából kiemelkedően fontos, hanem a szennyező anyagok terjedésének megakadályozása, és az emberi egészségre gyakorolt hatásuk miatt is. Mindemellett az sem elhanyagolható érv, hogy a városok barnamezős iparterületei ezáltal újra elérhetővé és fejleszthetővé válnának. Így a mostani trenddel szemben, a zöldmezős beruházások helyett a barnamezősökre kerülhetne át a hangsúlyt. Ezzel javulna városaink élhetősége, környezeti minősége, a lakosság jól-léte, gazdaságélénkítő haátsa lenne és csökkenne az illegális hulladékelhagyás mértéke is.

Bízunk benne, hogy hamarosan megszületik a felsorolt előnyöket szem előtt tartó, átfogó koncepció, amelynek mentén a barnamezős szennyezett iparterületek újra hasznos és értékes helyszínekké válhatnának!

Törvények

• 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól

Kormányrendeletek

• 219/2004 (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl
• 110/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérol szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet módosításáról
• 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról
• 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól