A 2000-es évek elejére Detroit korábban aktív, ipari területként használt folyópartja teljesen elhagyatottá vált.
Üres parkolók és lakatlan épületek akadályozták a nyilvános hozzáférést a folyóhoz. Jelentős kikötő- és iparváros volt, az amerikai autógyártás fellegvára, becenevén „Motor City”, de a gazdasági válság miatt szellemvárossá lett, népessége megfeleződött. Detroit újjászületésének talán egyik legfontosabb városfejlesztési lépése egy nyilvános, a közösségi események, sportolás, szabadidőtöltés számára biztosított belvárosi, élő folyópart megnyitása volt. Ehhez barnamezős beruházásokra és környezetvédelmi kárelhárítási munkákra volt szükség. Le kellett bontani az üres ipari területeket, át kellett helyeznie a cement-silókat és újjáépíteni az üres folyómenti ingatlanokat. Soha nem tapasztalt állami, helyi és civil együttműködés eredménye, hogy a Detroit-folyó partja egy sivár ipari területből mára egy élettel teli közterületté vált. A megújult partszakasz turisztikai vonzerő lett: évente 3 millióan látogatják és ehhez kerékpárutak, éttermek, szökőkutak épültek.
Tíz évvel azután, hogy az MDEQ (Michigan Department of Environmental Quality) lebontotta a folyó mentén található cement-silókat és átformáló erejű, 7,2 millió dolláros támogatást adott a környezeti kárelhárítás és új folyami infrastruktúra számára, a detroiti folyópart a város újjászületésének ékköve és lakóinak büszkesége és szívügye lett. Bővebben: http://www.detroitriverfront.org/
Cullen Plaza előtte-utána
West Riverfront előtte-utána