Összefoglaló az Environtec powered by Ökoindustria keretében megrendezett kerekasztal-beszélgetésről
Az elmúlt évek intenzív jogalkotási és adatszolgáltatási hulláma után az ESG (Környezeti, Társadalmi és Vállalatirányítási) keretrendszer meghatározó fordulóponthoz érkezett. Az Európai Unió szabályozási egyszerűsítései, köztük az Omnibus I. csomag, az adatszolgáltatási terhek átrendezése, valamint a globális versenyképességi szempontok felértékelődése új helyzet elé állítják a gazdasági szereplőket. A szakértők egyetértenek abban, hogy a tisztán adatszolgáltatási és jogszabályi megfelelési szakaszból átlépünk a valódi stratégiai transzformáció korszakába. Most dől el, hogy mely vállalatok tudják a fenntarthatóságot valós üzleti értékké és versenyelőnyé formálni. Kállay Tamás (KSZGYSZ) moderálásával a kerekasztal-beszélgetés résztvevői tanácsadói, banki, ipari, kiskereskedelmi és felkészítési szempontból járták körül az előttünk álló kihívásokat.
A beszélgetés első blokkjában a résztvevők a saját szakterületük fénytörésében mutatták be a szabályozási változások hatásait. Márton Barbara (EY) a tanácsadói és nemzetközi szabályozási oldal képviseletében arra hívta fel a figyelmet, hogy a bürokratikus könnyítések ellenére a klímakockázatok figyelmen kívül hagyása súlyos üzleti adathiányhoz vezethet. A regionális fizikai kockázatok – például a Kárpát-medencei aszályos időszakok – felmérése elengedhetetlen a stratégiai tervezéshez. Bár a jogszabályi kötelezettek körét szűkítették, a bankok, a nagyvállalati megrendelők és a tenderek továbbra is be fogják kérni az adatokat. Ráadásul az olyan kapcsolódó uniós rendeletek, mint a csomagolási hulladékokról szóló PPWR vagy az erdőirtásmentességi EUDR, valamint a digitális termékútlevelek bevezetése újabb adatgyűjtési hullámot indítanak el a beszállítói láncokban. A szakértő szerint a vállalatoknak saját adattaxonómiát kell kiépíteniük, hogy ne csak reagáljanak a külső megkeresésekre, hanem saját maguk alakítsák ki a róluk alkotott képet.
Cserép András (K&H Bank) a finanszírozási és hitelezési oldal tapasztalatait osztotta meg. Kifejtette, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségek enyhítése rövid távon megkönnyebbülés a cégeknek, a bankok dolgát ugyanakkor megnehezíti, hiszen adatok hiányában lassul és bonyolultabbá válik a kockázatértékelés. Hosszabb távon maga a vállalat is veszít az adathiányon, mert nem fedezi fel a működésében rejlő pazarlásokat és hatékonysági tartalékokat. A K&H vállalta a Párizsi Megállapodás céljait, ezért a hitelezési döntéseknél kiemelten vizsgálja a cégek tízéves átállási terveit és klímakockázat-kezelését. A szakember hangsúlyozta, hogy a jövőben a hosszú távú tőkéhez és a kedvező finanszírozáshoz elengedhetetlen feltétel lesz a felkészültség és a transzparens adatszolgáltatás.
A globális vegyipar kihívásairól Lehotainé Takács Zsuzsanna (BorsodChem Zrt.) számolt be. Rámutatott, hogy az energiaigényes ágazatokban az átállás rendkívül drága és technológiafüggő, miközben az európai ipar az energiaárak miatt jelenleg súlyos versenyhátrányban van az amerikai és ázsiai szereplőkkel szemben. A BorsodChem kibocsátásának mintegy 70 százaléka a beszállítói láncból származik, emiatt elkerülhetetlen a beszállítók bevonása: jelenleg még az edukáció szakaszában járnak, de a jövőben határozott elvárásokat fogalmaznak meg feléjük. Ugyanakkor az uniós szabályozás piacvédelmi szerepet is betölt, hiszen a szigorú környezetvédelmi előírások megakadályozzák a környezetszennyező technológiákkal készült ázsiai termékek beáramlását az EU-ba. A vállalaton belül a technológiai körforgás, például a kősó újrafeldolgozása elektrolízissel, már ma is a napi gyakorlat része.
Szabó Krisztina (Auchan Magyarország Kft.) a kiskereskedelmi és értéklánci gyakorlatot világította meg. Véleménye szerint az adatszolgáltatási terhek csökkenése lehetőséget ad arra, hogy a papírmunka helyett a valódi fenntarthatósági intézkedésekre koncentráljanak. Az Auchan több mint tíz éve működik együtt az Élelmiszerbankkal, mesterséges intelligencián alapuló leárazási rendszert használ és a Munch platformot is alkalmazza az élelmiszerpazarlás megelőzésére. Emellett úttörő szerepet vállalnak a műanyag csomagolások kivezetésében és az innovatív újrahasznosításban, mint például a saját hulladékból készített mirelit táskák fejlesztésében. Kiemelte, hogy a vállalási célok eléréséhez elengedhetetlenek a partnerek, ám a KKV beszállítók eltérő felkészültsége miatt óvatosan és célzottan kérik be a szükséges adatokat.
Sárosi Eszter (GREENIUS / KSZGYSZ) a fenntarthatósági felkészítés és szervezeti átállás tapasztalatait foglalta össze. Kifejtette, hogy az első fenntarthatósági nyilatkozatok és jelentések tükröt tartanak a cégek elé, hiszen sok vállalat most szembesül a tényleges szén-dioxid-lábnyomával. A jelentéstétel így kiváló fejlesztési eszközzé válik. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy egyes vállalatok a jogszabályi könnyítések mögé bújva halogatják a szükséges üzleti átállást vagy visszatáncolnak a korábbi 2030-as vállalásaiktól. A greenwashing elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy a cégek reális, jól megalapozott és függetlenül hitelesített célokat fogalmazzanak meg.
A panelbeszélgetés zárásaként a résztvevők kirajzolták a közös jövőképet és a legfőbb egyetértési pontokat. Egyöntetű vélemény, hogy az ESG mint gondolkodásmód nem tűnik el 2030-ra sem, hiszen a piacnak és a pénzügyi szektornak elengedhetetlenül szüksége van a megbízható adatokra a klíma- és környezeti kockázatok beárazásához. A fenntarthatóságnak ki kell lépnie a szűk szakértői teamekből, és a vállalatirányítási láb erősítésével át kell hatnia a teljes szervezeti struktúrát és a felsővezetési gondolkodást. A jövőben a szén-dioxid-kibocsátás mérésén túl egyre nagyobb hangsúlyt kap a körforgásos gazdaságra való átállás, a vízgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése. A szakértők várakozása szerint 2050-re a fenntarthatósági és adatszolgáltatási szempontok annyira beépülnek a mindennapi üzleti működésbe, hogy maga az „ESG” megnevezés elhalványul, mert a fenntartható működés válik az egyetlen elfogadott üzleti normává.