HU 
EN 
A program második napján a Duna Transznacionális Program keretében - az EU társfinanszírozásával megvalósuló Tid(y)Up! INTERREG DTP projekt „Mentsük meg folyóinkat” élővizeink védelméről szóló konferencia vonultatta fel a helyszínen és a virtuális térben a téma meghatározó hazai és európai szakembereit/képviselőit, akik előadásaikban a folyók szennyezettségének mérési módszereiről, közös tudásmegosztó platform létrehozásáról és a folyami hulladék újrahasznosítási lehetőségeiről beszéltek.
A Konferencia teljes felvétele visszanézhető angol nyelven itt
Természetes vizeink állapotát egyre jobban befolyásolja a hulladékszennyezés, egyes kutatások szerint évente kb. 12 millió tonna hulladék kerül az élővizekbe. Az óceáni műanyag (s egyéb hulladékok) nagy része a folyókon keresztül éri el az óceánokat, így a távoli óceánokon úszó szemétszigetek problematikája is közelebb lopakodik a szárazföld szívében lévő országokhoz és közös, átfogó megoldásokért kiált. A komplex probléma komplex megoldást kíván: összehangolt beavatkozásokra, egységes mérésekre, modern hulladékgazdálkodásra, szemléletformálásra és megelőzésre van szükség.
TÖREKVÉSEK A DUNA VÍZGYŰJTŐ TERÜLETÉN
Az összetett kihíváson felbuzdulva, egy szokásos kick-off event helyett, igazi vízmegmentők csúcstalálkozója valósult meg az Európa Hajón és az online térben, amit a köszöntőben a Duna Régió Stratégia nemzeti koordinátora, Dr. Oroszi Viktor a Külgazdasági és Külügyminisztérium részéről is kiemelt. Hangsúlyozta az EU-s szabályozás célszámainak hatását e problémakörre, miszerint a tagállamoknak a PET palackok 90%-át vissza kell gyűjtenie 2029-re, s a palackgyártásban 30%-nyi rPET-et (újrahasznosított granulátumot) kell használni 2030-ra. Az EUSDR (Európai Duna Régió Stratégia) 9 tagországgal dolgozik a Duna vízgyűjtőjének vízminőség-megőrzésén, de a 2019-ben megvalósult JOINTISZA is - mint a Tisza-vízgyűjtő Gazdálkodási Terv kidolgozására fókuszáló projekt - arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb problémát még mindig a kezeletlen kommunális hulladékok élővízbe ürítése és az illegális hulladékelhagyás jelenti. Ennek “köszönhetően” évente több ezer tonna hulladék érkezik Magyarországra Ukrajnából és Romániából. Az EUSDR PA 4 területe a vizek minőségének helyreállítására és megőrzésére fókuszál és tapasztalva a PET Kupa 8 éves munkájának eredményét támogatták és partnerek felkutatásával segítették a Tid(y)Up! projekt létrejöttét. Oroszi Viktor kiemelte, hogy az EU szabályozás széleskörűen támogatja a projekt célkitűzéseit, a Duna Régió országainak elnökei levelet váltanak és tanácskoznak a probléma megoldása kapcsán, így közelebb kerültünk a tisztább folyóinkhoz, mint az utóbbi évtizedekben bármikor.
LÉPÉSEK A TISZAI HULLADÉK FELTARTÓZTATÁSÁRA, ÖSSZEGYŰJTÉSÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA
Kovács Péter, a Belügyminisztérium főosztályvezetője - mint a határvízi tárgyalások vezetője -, kihangsúlyozta hogy tavaly a Tisza-vízgyűjtőn fekvő országok képviselői együttműködési megállapodást is aláírtak a hulladékprobléma felgöngyölítésére. Képviselve a teljes vízszektort, a főosztályvezető tájékoztatta a résztvevőket, hogy a vízügyi igazgatóságok és a Belügyminisztérium napi szinten tartja a kapcsolatot a határon túli szakemberekkel és monitoringozzák a vízminőséget, továbbá 1,3 milliárd forintos beruházást valósítottak meg a Felső-Tiszán érkező hulladékok feltartóztatására és kitermelésére. Ez csak egy csővégi megoldás, de amíg a megelőzési munkák nem érnek el átfogó sikert, ezzel is képesek csökkenteni a folyókat érő szennyezést.
Csomor Gusztáv, a Pénzügyminisztérium részéről, mint a Duna Transznacionális Program Végrehajtásáért Felelős Főosztály projekt munkatársa kiemelte a nemzetközi összefogás nélkülözhetetlenségét, amit a Tid(y)Up! projekt is megtestesít. Csomor jelezte, hogy a projekttel kapcsolatos elvárások magasak, hiszen sürget bennünket az idő és reméli, a projekt tovább gazdagítja majd a létrehozott eszköztárat, javaslatcsomagokat és szemléletformálással elért emberek számát, továbbá gyakorlati megoldásokkal segíti eliminálni a szennyezést.
Molnár Attila Dávid, a Természetfilm.hu Egyesület elnökének számára két évtizeddel ezelőtt a folyókban való úszás még nagyon elérhetetlennek tűnt, de egy dunai barátja akkor azt mondta: “Várj és nemsokára a folyók tisztábbak lesznek és lehet majd úszni is bennük!” Igaz ivásra a folyók még nem alkalmasak, de úszni már sok helyen lehet. Talán egyszer majd inni is…
Dokumentumfilmesként sokáig a kamera mögül mutatta be a világot, de most az egész stáb szereplővé vált. elő kellett lépni és aktívan részt venni az akciókban, érzékeltetve, hogy sok ember összefogása hozhat szép eredményeket, még ha az elején a szennyezéshez képest kis mennyiségeket képes is csak összegyűjteni, de azzal hogy részese lesz a védekezésnek, megváltozik benne valami és otthon is ennek fényében fog viselkedni. Közben évről-évre nő a résztvevők száma és az összegyűjtött hulladék mennyiség. Mára a PET Kupa egész éven átnyúló eseménysorozattá vált és folyamatosak a szemléletformáló rendezvények és a folyótakarítások.
20 év telt el a folyómenti életet gyökeresen megváltoztató cián-katasztrófa óta, és miközben elkezdett visszatérni az élet, megjelent a hulladékszennyezés, tetézve az eddigi bűneinket. A PET Kupa célja, hogy felbátorítsa a helyieket, motiválja a folyó mentén élőket, hogy térjenek vissza “Szép, Szőke szerelmünkhöz, a Tiszához” és élvezzék annak adományait.
A szennyezést a PET Kupa felhasználja a természetért folytatott küzdelemben, s összegyűjtve, válogatva, darálva, újraolvasztva azt, képes deszkákat, s abból például lebegő kikötőket, vagy éppen tiszai plasztik ladikot építeni. Emellett fokozott figyelmet kap a kutatás és a monitoring, évek óta zajlik a legszennyezettebb helyek lokalizálása, ami mostanra a Tiszta Tisza Térképben egyesült és több ezer ponton látható, hol kulminálódott a hulladék. A takarító akciók ezekre a helyekre tudnak elsősorban koncentrálni, hatékonnyá és követhetővé téve a munkát.
A Tid(y)Up! projektnek köszönhetően most 7 országból 10 projektpartner dolgozhat a folyók megtisztításán, köztük egyetemek, kutatóhelyek, állami- és civil szervezetek. A PET Kupa 8 éves tapasztalatai és kézzel fogható eredményei (120 tonna kitermelt hulladék, upcycling szemlélettel készülő termékek és több ezer szennyezési pont regisztrálása) sok segítséget nyújthatnak a világ bármely pontján lévő, a folyószennyezésekkel küzdő szervezeteknek. .
A Tid(y)Up! / Forrástól a torkolatig program céljai:
- változás elérése a helyi közösségek regionális műanyagszennyezés-szemléletében,
- a jogszabályi változások elősegítése helyi, nemzeti és regionális szinten,
- az ágazatközi érdekelt felek együttműködésének megerősítése innovatív intézkedésekkel a Tisza folyó vízminőségének a forrástól a Fekete-tengerig való javításáért,
- tudás és adatbázis építése azzal a céllal, hogy felkészítse a döntéshozókat, a hatóságokat és a helyi lakosságot a műanyag szennyezés megelőzésére és kezelésére,
- javított vízminőség a mikro- és makroműanyagok harmonizált mérési protokolljainak meghatározása által.
KUTATÁS ÉS MŰANYAG HULLADÉK MÉRÉS AZ ÓCEÁNI HULLADÉKOKNÁL
Dr. Costas Velis, a Leedsi Egyetem oktatója és az ISWA Marine Litter Task Force vezetője előadásában beszámolt az eddigi erőfeszítésekről és az óceánokat elérő hulladékok mennyiségére fókuszáló kutatási eredményekről. www.plasticpollution.leeds.ac.uk
Kutatási munkájuk módszertana rendszerszemléletű, a különböző iparágak, fogyasztási mintázatok, infrastruktúra és tudáshiány mentén mérik fel a megoldási lehetőségeket.
A hulladékgazdálkodás a közegészségügy biztosítására jött létre kb. 200 éve, azóta komoly jelentőségűvé vált környezetvédelmi, klímavédelmi szempontból is. A nem megfelelő hulladékkezelés minden erőforrásunkat szennyezi, fő témánk ma a tengereket, óceánokat érő szennyezés, de a talajaink is ki vannak téve ennek a szárazföldi hulladékelhagyás kapcsán, levegőnket pedig a hulladékok nagyarányú égetése terheli.
Ezért 3 fő célt jelöltek ki munkájuk során: modern hulladékgyűjtés mindenhol, szemetelés és hulladékelhagyás megszüntetése, vízparti hulladéklerakók megszüntetése.
Hol kezdjük?
4 lépést határoztak meg, ami segít megelőzni a műanyagszennyezést:
- fel kell mérni a szennyezőforrásokat és a termékek utóéletét (anyagáramok életciklusa),
- kiértékelni a kiáramlási, szennyezési pontokat és a fő szennyezési okokat!
- meghatározni, sorrendbe tenni a legfontosabb feladatokat,
- felülvizsgálni időközönként és helyileg az előző lépéseket, mert gyorsan változnak a feltételek.
Emellett eszközöket fejlesztettek ki a műanyagszennyezés mérésére:
- P2O: A hulladékáramok kezelési megoszlásával kezdődött munka, ami sokkoló eredményekre vezetett, hiszen azonnali beavatkozás vált szükséges. 2040-re - a jelenlegi trendek mellett - 1,3 milliárd tonna műanyag fog az óceánokba kerülni, s közel 2 milliárd tonna kerül majd elégetésre. Ennek elkerülése érdekében nagyon komplex és sokoldalú megoldásokra van szükség, megelőzésre, helyettesítésre, designra, modern begyűjtésre, nagyobb arányú hasznosításra, P2P recyclingre, kémiai újrahasznosításra, zárt hulladéklerakókra, csökkentett hulladék exportra, csökkentett tengeri szennyezésre (halászat).
Aspektusok, tényezők: földhasználat módjai, köztisztasági megoldások (utcatakarítás módja), geográfia, gyűjtési sűrűség, hasznosítás, turisztikai statisztika (turisták száma), hulladékkezelés és lerakás, szennyvizek és csatornahálózat, égetés és be nem gyűjtött hulladékok, szállítás közbeni szivárgás, túlpakolt konténerek, hulladékgyűjtő edények típusai, széljárás, utcai szemetelés, csapadék, rendezvények - ünnepek, lerakóból származó szivárgás, guberálás, lomtalanítás…
- Plastic Pollution Calculator: https://plasticpollution.leeds.ac.uk/toolkits/calculator/
Települések fejlettségi szintje között óriási különbségek vannak, s ezért a problémák is mások. Kisebb, nehezen megközelíthető falvakban a begyűjtés és az égetés lehet a probléma, míg a nagyvárosokban a szemetelés és a turizmus, rendezvények miatti extra terhelés. Az ISWA kalkulátor úgy működik, hogy először a kiindulási pontot, a jelenlegi szennyezési helyzetet méri fel, s ehhez adhatjuk meg a beavatkozási területeket. Számos logikai probléma csoportot hozhatunk így létre, melyekhez hozzárendelhetjük az egyes megoldási mintázatokat.
Mik a leggyakoribb hulladékok? Mikor a legnagyobb a szennyezés? Mi a szennyezés forrása és oka?
- SPOT: https://plasticpollution.leeds.ac.uk/toolkits/spot/
Plastic pollution Origins and Transportation (SPOT)
- WFD: https://plasticpollution.leeds.ac.uk/toolkits/wfd/
A Waste Flow Diagram régiós szintű megoldásokat javasol és vízgyűjtőterületre fókuszál, ebben a dimenzióban határozza meg a hulladékkezelés megoszlását.
Dr. Kovács Ádám, az ICPDR szakértője a Duna vízgyűjtő területének műanyag szennyezettségéről és az eddigi erőfeszítésekről számolt be. A Duna vízgyűjtője az egyik legváltozatosabb a világon, 19 ország tartozik hozzá, 800.000 km2-en terül el, 85 millió ember él a területén, 6500 m3/s a vízhozama a folyónak. Ezen jellemezőkből fakadóan a határon átnyúló együttműködések nélkülözhetetlenek és létrejöttek az első megállapodások, majd aEU-s szinten a Víz Keretírányelv, aminek az átültetéséért, így a Duna vízgyűjtőterület-gazdálkodási tervéért felel az ICPDR. Az ICPDR 5 fő vízgazdálkodási ügyet tárt fel: természetes eredetű szennyezések, szerves tápanyag szennyezések, veszélyes anyagok (kemikáliák, permetszerek, műtrágyák) szennyezése, hidromorfológiai beavatkozások, klímaváltozás okozta hatások. A műanyagszennyezés igazán egyikbe se tartozik bele, de kutatások és a szabályozás is kiemelten foglalkoznak a témával.
Két osztrák kutatást is bemutatott a szakértő, melyek a Duna műanyagterhelését vizsgálták. A legfőbb tapasztalatok a nagy arányú ipari hulladék mennyiségére mutattak rá és a nagyon sokszínű forrásokra. A Duna szennyezésében a Tisza kulcsszerepet játszik és a JOINTISZA projekt foglalkozott a forrásterületeken a kommunális hulladékok eltávolításával és a folyómenti hulladéklerakók feltárásával. A 2019-es Joint Danube Survey volt a legkomplexebb felmérés a világon, melyről itt lehet bővebben olvasni, a kiértékelése még zajlik: http://www.danubesurvey.org/jds4/
Dr. Kovács Ádám is a különböző szereplők egy platformra hívását és a meglévő kutatási eredmények összevetését tartja a legfontosabbnak, s a jó gyakorlatok terjesztését.
Dr. Costas gondolatmenetét folytatva, Joao Sousa, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) projektmenedzsere is komplex megközelítéssel mutatta be a problémát, a fő szennyezőforrásokat és a megoldási lehetőségeket “The marine plastic footprint” c. előadásában.
Az IUCN a világ különböző pontjain próbálja az élővizektől távol tartani és a körforgásba visszajuttatni a műanyagokat. Számos IUCN projekt itt áttekinthető egyben. A Marplasticcs Project Afrikában és Ázsiában zajlik, melyben a kormányzatok és a cégek is együttműködnek a szabályozás szigorítása és a hulladékgyűjtés fejlesztése érdekében.
A Plastic Waste-Free Islands a Karibi-térségben, a Mediterráneumban és Óceánia területén működik. A különböző területeken fekvő 8 sziget esetét összehasonlító munka egyik fókusza a szigeten élők foglalkoztatása az ott keletkező és a szigetre érkező úszó hulladék hasznosítására és a készülő termékekkel fejleszteni a szigetek infrastruktúráját.
A projektekhez kapcsolódó tudásanyagok szabadon elérhetőek és letölthetőek. 2020-ban 4 (!) tanulmányt jelentettek meg a témához kapcsolódóan: The Marine Plastic Footprint; The Mediterranean: Mare plasticum; Plasticus Mare Balticum; Review of plastic footprint methodologies.
A fentiek tapasztalataiból készült egy módszertani keretrendszer és útmutató, ami 3 fő pontot határoz meg:
1. Határozzuk meg a fő forrásokat anyagáramonként, anyagfajtánként, s határozzuk meg ezek milyen útvonalon és módszerekkel jutnak el a víztestekbe.
2. Állítsuk fontossági sorrendbe a legfontosabb beavatkozási területeket az adott országra, érdekcsoportokra és a műanyag értékláncra vonatkozóan.
3. Támogassuk háttéranyagokkal, lobbival a kormányokat a beavatkozások végrehajtására szolgáló eszközök felé vezető úton.
Takács Emőke, az Amszterdami Egyetem előadója és az ERI Hungary – European Research Institute NKft. ügyvezetője a VisPO Project tapasztalatairól számolt be, ami a Pó- folyó és a Duna fenntartható használatát tűzte ki célul. A projekt kulcsa, hogy az önkéntesség erejével, takarító akciókkal, oktatóprogrammal hívják fel a figyelmet a folyók rekreációs, turisztikai, természetvédelmi szerepére, s a hétköznapi életbe való visszaintegrálásának kulcsfontosságára. Emellett vízminőség-vizsgálatokkal érzékenyítették a fiatalokat és bevonták őket a mintavételbe és a kiértékelésbe is. Továbbá egy közvéleménykutatással erősítettek rá a fő üzenetekre, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy az emberek közvetlenebb hozzáférést szeretnének a folyókhoz és szigorúbb fellépést a folyószennyezők és hulladékelhagyók ellen.
A Tid(y)Up! INTERREG DTP projekt keretében előző nap, november 4-én zajlott le egy integrált szeminárium, amely a mikroműanyag folyami szennyezés harmonizált mérési protokolljainak megalapozását tűzte ki célul. A fél napos szakmai programon a Tid(y)Up! projektben résztvevő 7 országot 1-1 szakértő (Magyarországot Bordós Gábor mikroműanyag kutató) képviselte. A mikroműanyagok forrásait, hatásait, jellemzőit és a workshop eredményeit Maja Petrovic, az Újvidéki Egyetem docense foglalta össze. A workshopon résztvevő szakértők az eddigi mikroműanyag méréseik tapasztalatairól, módszertanáról és eredményeiről számoltak be a különböző mintavételi technikák (szivattyús, plankton és neusztonhálós mintavétel valamint helyszíni szűrés nélkül kiemelt vízminta) egységesítése céljából. Ez fontos fejlesztési irány az adatok összehasonlíthatóságának érdekében.
A szeminárium alatt tárgyalt vizsgálati módszerek közül a “FTIR” és a Raman spektroszkópiás módszert tartják alkalmasnak arra, hogy a Tid(y)Up! projekt során tervezett 8 mintavételi helyszínen (Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia és Bulgária), a több alkalommal vett minták (időjárás és vízhozam sajátosságokat figyelembe véve) kiértékelése egységes módszertan alapján, összehasonlítható eredményeket produkáljon.
Ezzel a Problémákról szóló szekció véget ért és a szakmai találkozó áttért a Megoldások szekcióra.
KÁRELHÁRÍTÓ AKCIÓK ÉS TESZTPROJEKTEK
A magyar szervezetek itt is kitettek magukért, a szekciót az Országos Vízügyi Főigazgatóság részéről Dr. Hegedűs Hajnalka szakértő kezdte meg és mutatta be 38 ország képviselői előtt a tavalyi évben beüzemelt tiszai hulladékzár rendszert “Kárelhárítási és -mentesítési helyek és módszerek a Tiszán” c. előadásában. Előadásában ismertette a magyar vízügy legnagyobb kihívásait, többek között, hogy a Magyarországon lévő természetes vízfolyások több mint 90%-a a határokon túlról érkezik, ami sok esetben már előre meghatározza a vízminőséget. A vízügyi főigazgatóság és a 12 régiós vízügyi igazgatóság más országokhoz hasonlóan főként olajszennyezéssel, áradással érkező szennyezésekkel, túlzott szerves anyag terheléssel, katréval, ipari balesetekből származó szennyezésekkel kell felvegyék a harcot a jó vízminőség érdekében. A szakértő kiemelte az afrikai sertéspestist, mely miatt 2 éve állandó ügyeletben vannak a vízügyek és folyamatosan monitorozzák a Szlovákiából és Romániából érkező folyókat.
A tiszai hulladékszennyezés problematikájára térve, a több mint egy évtizede folyamatosan érkező hulladékszennyezések miatt négy kármentesítési hely megvalósításáról (Tisza, Bodrog, Szamos) és egy hulladékos géplánc rendszer kifejlesztéséről számolt be a szakértő, mely a Belügyminisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság által került megvalósításra, “Felső-Tiszai hulladékmentesítési projekt” néven. A beruházás 1,3 milliárd forintba került és a kármentesítési helyek és a géplánc mellett a felvízi országokba kihelyezett hulladékjelző kamerákkal egészítették ki a komplex beavatkozást.
A hulladék letermelése után a PET Kupa bevonásával megkezdődik a hulladékok szétválogatása és hasznosítása, s ezzel párhuzamosan a szennyezett ártéri erdők további megtisztítása.
Folytatva a jó gyakorlatokat, Gudrun Obersteiner, a bécsi Bölcsészettudományi és Természettudományi Egyetem előadója mutatotta be “Experiences about the Plastic Free Danube Project” című előadásában a Duna megtisztítását és a műanyagszennyezés mérését célul kitűző munka tapasztalatait. Itt is a forráspontok felderítésével és transzportmodellek készítésével kezdődtek meg a munkák, majd megkezdődtek a mintavételek, minőségi és mennyiségi mérések. A szabályozás, jogi háttér véleményezése mellett a kapacitásbővítésre és a szemléletformálásra fordítottak további erőforrásokat.
15 random teszthelyszínt választottak ki, melyeket havonta vizsgáltak meg és akkumulációs hotspotokat kerestek. Emellett hidrodinamikai modelleket is alkalmaztak, hogy jobban megismerhető legyen a műanyagok viselkedése a folyamban, hol érdemes a legszennyezettebb helyeket keresni.
A válogatáshoz készítettek egy protokollt, melynek köszönhetően kiderült, hogy a begyűjtött hulladékok 50%-a csomagolás volt (étel- és ital), további 10-10% volt a polisztirol termékek, sporteszközök és egészségügyi termékek részaránya. A protokollnak köszönhetően az eredmények összevethetőek a nemzetközi kutatási eredményekkel. Érdekes tapasztalatuk, hogy a polisztirol termékek - alacsony sűrűségük miatt - jutnak el legnagyobb arányban a háttérterületekre, a távolabbi ártéri erdőkbe.
További információk: https://plasticfreeconnected.com/
A MŰANYAG ÚJRAHASZNOSÍTÁS NEMZETKÖZI TRENDJEI ÉS KIHÍVÁSAI
A nap egyik csúcselőadója Bernard Merkx volt, a Green Wave Plastic ügyvezetője és a Waste Free Oceans Foundation társalapítója. Bernard már a ‘90-es években részt vett dunai hulladékmentesítő programokban, illetve járt már PET Kupán is, így jól ismeri a magyar folyók állapotát. Előadásában bemutatta a legújabb műanyaghasznosítási vívmányokat, a legújabb óceáni hulladékból készülő termékeket, melyek fejlesztésén több mint egy évtizede dolgozik.
Waste Free Ocean segített a 2018-2019-es PET Kupa akciók által begyűjtött PET palackok újrahasznosításában, ami az alábbi palackokban születhetett újjá:
2011-től az óceáni hulladékok közül először a halászhálók begyűjtésére fókuszáltak és ezen keresztül a szabályozásra és a halászati iparágra is hatást gyakoroltak. Azóta sikerült háló hulladékából raklapokat, kajakot, vödröket, padokat, asztalokat, design székeket gyártani, sőt, ami igazán nagy áttörés volt, 7 év után kémiai újrahasznosítási technológiával sikerült halászhálóból újra szálakat készíteni. A Plastic ezen felül bebizonyította, hogy a reciklátumokkal a szén-dioxid kibocsátás 82%-kal csökkenthető.
A fő kulcstényező a nagyobb arányú hasznosítás és tisztább másodnyersanyag elérése érdekében, a hatékonyabb válogatás, továbbá nagyon fontos lenne a zöld közbeszerzés intézményét kimunkálni és ezáltal is piacot teremteni a reciklát anyagoknak.
Bernard továbbá rávilágított pár termékre, hulladékáramra, ami a jövőben jelent kihívást és megoldásra vár. Ilyen a növekvő pelenka hulladék, a rágógumi hulladék a köztereken, és az új e-mobilitásból származó hulladék akkumulátorok kérdése.
Folytatva az innovatív védekezési, kárelhárítási, hulladékgyűjtési módszereket, a holland CLEAR RIVERS alapítója, Ramon Knoester számolt be új projektjeikről és a Borneón megvalósuló gyűjtés és hasznosítás sikeréről. A Clear Rivers takarító akciókkal, hulladékcsapdákkal, oktatási programokkal és kreatív újrahasznosítással foglalkozik.
A telepített rotterdami, brüsszeli hulladékcsapdák a nap 24 órájában működnek s nem igényelnek további energiaellátást, csupán a heti 1-2 alkalommal való ürítést kell megoldani. Friss hír, hogy az elkövetkező hónapokban, Schiedam kikötőjében kerül telepítésre Hollandia legnagyobb hulladékcsapdája, ami az itt lévő természetes környezetet kívánja megvédeni a kikötőkből szivárgó hulladékoktól. Az indonéziai csapdákat ezzel szemben naponta két alkalommal kell üríteni, ami jól mutatja a szennyezés mértékét. Malajziában most üzemelték be a másodikat, s jelenleg is folyamatban van egy budapesti hulladékcsapda tervezése és kihelyezése. Várhatóan 2021 elején kerülhet telepítésre a budapesti verzió.
Az újrahasznosítás is természetesen régóta a Clear Rivers fókuszában van, hogy a loop bezáródjon és a jó gyakorlatok minél több céghez, szervezethez, lakoshoz eljussanak. Így készültek először a Clear Rivers úszó szigetei, amik jelenleg is Rotterdam kikötőrendszerének üde, zöld, élő szigeteit jelentik. Emellett 3D nyomtatással már design padokat is készítettek, amikbe növényeket ültethetőek. Építőanyag blokkokat is készítenek, melyek elsősorban a Borneo-projektben kerülnek felhasználásra, s maguk a hulladékcsapdák is 100% hulladékból készülnek Hollandiában, mindemellett agyon ellenállóak és jól hasznosíthatóak.
MAGYAR INNOVÁCIÓS PROJEKT A FOLYAMI HULLADÉK LEHALÁSZÁSÁRA
Gyalai-Korpos Miklós, a Future Plastik Kft. képviseletében bemutatta futó innovációs projektüket (2018-1.1.2-KFI-2018-00034 azonosító számú, „Természetes és ipari vizek automatizált tisztítására szolgáló rendszer” elnevezésű pályázat), amely célja egy komplex rendszer kifejlesztése a folyami hulladék észlelésére és lehalászására. Mint a projekt részeredményei, bemutatásra került a hidrológiai modell, a folyó figyelő kamerarendszer és a élő, valós bemutató keretében a makett hajó működés közben egy folyót szimuláló medencében. A hidrológiai modell a Bodrog magyarországi szakaszára készült el, célja a folyón érkező lebegő hulladék terjedési sebességének előrejelzése, valamint az ártéri csapdázódási helyek és potenciális lehalászási helyek feltárása. Szintén a Bodrogot figyeli a kamerarendszer, amely jelzi, amennyiben úszó hulladék érkezik a folyón. Ez jelenleg mozgásérzékelővel működik, azonban folyamatban van egy felismerési algoritmus fejlesztése is, amely elő tudja szűrni a készült képeket. Noha a fő eredmény, a hulladékok eltávolítását lehetővé tevő hajó még nem készült el, annak makettjét az előadó élőben mutatta be ezzel magyarázva a koncepció működését.
Az i-re a pontot, s a problémahalmazra a preventív, szabályozói megoldásokat Joachim Quoden, az EXPRA szakértője szállította, aki előadásában a kiterjesztett gyártói felelősségről, s az abban rejlő lehetőségekről, az új EU-s szabályozás alkalmazásáról és a műanyagok teljes körforgásának megvalósításáról, s a loop bezárásáról beszélt.
A gyártói felelősség egy olyan gazdasági eszköz, ami a gyártók által kerül finanszírozásra és ebből lehet menedzselni a csomagolások visszagyűjtését és hasznosítását. Az EU csomagolási direktívájához alkalmazkodva Magyarországon is át kell állni 2025-ig a termékdíjas rendszerről a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerére. Ami a Tisza szempontjából fontos, hogy Ukrajnában még vita tárgya, hogy az EPR-rendszert, vagy a termékdíjas rendszert fogják alkalmazni.
A projekt az INTERREG Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.
http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/tid-y-up
#interregtidyup #dtptidyup
.png){kind=small}
