Vállalatok a körforgásos gazdaságban

Fenntarthatósági workshop és képzéssorozat

3. alkalom: Mibe csomagol a jövő!? 2019. december 5.

Lezárult a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatásával megrendezett képzéssorozat, amelynek záróeseményének összefoglalója és az ott készített kisfilm itt található. 

A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szervezésében egy 3 alkalomból álló, körforgásos gazdasággal foglalkozó workshop és képzéssorozata 2019. december 5-én záró eseményéhez érkezett, amelynek fókuszában a csomagolás és az FMCG cégek voltak.

Az eseménysorozat támogatója a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány.

Helyszín: KPMG székház, 1134 Budapest, Váci út 31.

Az Európai Unió körforgásos csomagjának elfogadásával elindult egy változás a gazdaságban, átalakulóban a hulladékgazdálkodás, s egyre több termelő vállalatnak kell átgondolnia folyamatait, a felhasznált anyagok minőségét és környezetre gyakorolt hatásait, helyettesítési lehetőségeit, termékek értékesítése helyett minőségi és fenntartható szolgáltatást nyújtani, illetve a csomagolásokat újragondolni, újratervezni és környezetbarátabbá tenni.

Szövetségünk összekötő kapocs a termelő, szolgáltató vállalatok, a kormányzat és közigazgatás, illetve a civil szektor és a lakosság között. Minden szegmens részéről érkeznek a megkeresések, hogy a körforgásra való átállásban tudásmegosztásra, ismeretekre van szükségük. Ez motiválta eseményünk megszervezését, s meghívtuk azokat a vállalatokat, szervezeteket, akik előre gondolkodnak, s meghatározóak lehetnek ebben az átalakulásban.

További célunk volt, hogy a fenti témakörökben konzultációs és networking lehetőséget, illetve az igényeknek megfelelően szakmai válaszokat, kapcsolatokat biztosítsunk a résztvevőknek a továbblépéshez. Ebben segített az EQ Skill is, akik szakmai moderátorként és facilitátorként formálta a képzést motiváló diskurzussá.

Hankó Gergely, a KSZGYSZ ügyvezetője bevezetőjében ismertette a képzéssorozat első két részének témaköreit, hangsúlyozva, hogy a termékek tervezése és kialakítása, a melléktermékek és a hulladékok hasznosíthatósága alapvető fontosságúak a körforgásos gazdaságban, azonban ez fokozottan érvényes a termékek csomagolására, tekintve annak rövid funkcionális élettartamát. Ezért a csomagolás megválasztása, megtervezése során – a védelmi funkció megtartása mellett – olyan innovatív megoldásokra van szükség, amelyekkel a csomagolási hulladék mennyisége mérsékelhető, elkülönítetten gyűjthető és ismételten felhasználható. Előadóink e szempontok érvényesítési lehetőségeit fogják körüljárni, feltehetően jó gyakorlatokat – vagy elrettentő példákat – is bemutatva.

Megköszönte a KPMG-nek, hogy helyszínt biztosított a rendezvény megtartásához, és megnyitó előadásával szakmailag is hozzájárul a körforgás előnyeinek megismertetéséhez.

Kerekes Éva, a KPMG Tanácsadó Kft. tanácsadója „Lineáris gazdaság kockázatai és a körforgásos gazdaságban rejlő üzleti lehetőségek” c. előadásában sorra vette a lineáris üzleti gyakorlat kockázati tényezőit, bemutatva azokat a piaci, működési, üzleti és jogi korlátokat, amelyek veszélyeztetik egy ilyen vállalkozás hosszú távú fenntarthatóságát. A körforgásos üzleti modellek ezzel szemben az értékteremtésen túl a tartósabb használatra és az értékmegőrzésre helyezik a hangsúlyt. Az egyes tényezők kockázatait és csökkentésük lehetőségeit segíthet meghatározni a körforgásosság mérhetővé tétele, megfelelő indikátorok megválasztásával. Ennek érdekében dolgoztak ki a WBCSD (World Business Council for Sustainable Development) égisze alatt egy nyílt konzultációra bocsátott tervezetet a „Körforgásos átmenet indikátorai” címmel, amelynek véglegesítését 2020 elején tervezik.

A tanulmány megtekinthető a WBCSD honlapján: https://www.wbcsd.org/Programs/Circular-Economy/Factor-10/Resources/Circular-Transition-Indicators. Ebben számszerűsíthető mutatókat határoznak meg a felhasznált anyagok, termékek, energia visszaforgathatóságáról, illetve az ilyenek használatának tényleges arányáról, ebből mintegy mérleget vonva a cég körforgásosságának mértékére és további lehetőségeire.

Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség főtitkára a „Csomagolási trendek a SUP-irányelvek tükrében” címmel tartott előadást. Hangsúlyozta a csomagolás védelmi és információ hordozói funkcióját, a csomagolt és a csomagolatlan brokkoli minőségének változásával illusztrálva jelentőségét. A csomagolás nem csak az árut óvja a külső hatásoktól, de a környezetet is megvédi a termékekből eredő lehetséges terhelésektől. A problémát nem a csomagolás okozza, hanem az a mód, ahogy a csomagolást alkalmazzuk és a kiürült csomagolásokat kezeljük. A megfelelő alkalmazás az élelmiszerhulladék mennyiségének csökkenését is elősegíti. Napjainkban a támadások kereszttüzében a műanyagok, műanyag csomagolások állnak, amelynek leglátványosabb oka – nem megfelelő hulladékkezelés következtében – a tengerek és tengerpartok közismert szennyezettsége (Bár a legutóbbi vizsgálatok azt mutatják, hogy korábban jelentősen túlbecsülték a „tengeri hulladék” mennyiségét). A hulladék völgyekben és tengerpartokon, vagy akár közvetlenül az élővízbe történő kiborítása a világ számos részén ma is elfogadott gyakorlat; a kiborított hulladékot aztán a folyóvizek és a áramlások szétterítik, egyes helyeken pedig felhalmozzák.

Kitért a mikroműanyagok kérdésére is, amelyek az élővízbe kerülve szinte láthatatlanul beépülnek az élelmiszerláncba. Ezek fő forrásai: a gumiabroncsok kopása, a műszálas ruhaneműk mosása, de számos kozmetikum is tartalmaz mikroszemcséket.

Az EU-ban a problémák megelőzése érdekében megalkották az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozó irányelvet, amely 11 termékköre vezet be forgalomkorlátozási, illetőleg kezelési, gyártói felelősségi szabályokat:

Kitért a „bioműanyagok” dilemmáira is, mivel e területen sok félreértésre vezető információ kering: valójában nem minden növényi eredetű műanyag lebomló, és nem minden lebomló műanyag növényi eredetű. Az oxidatív úton lebomló műanyagok használatát az irányelv meg is tiltja, mivel ezek valójában csak mikrorészecskékre töredeznek szék. A különféle műanyagok megfelelő elkülönítése hasznosításuk szempontjából alapvető kérdés, a biológiailag lebomló műanyagok feldolgozása is csak elkülönítve, ipari komposztálási eljárásokkal lehetséges (és sajnos azt a képzetet keltik a fogyasztókban, hogy nem kell velük foglalkozni).

Végezetül néhány, a jövőben feltehetően terjedő csomagolásformát is bemutatott, a kapszulás csomagolástól az egyrétegű, vagy szétválasztható laminált társított csomagolóanyagokon át a nanotechnológiával módosított anyagokig, az új áruszállítási technikákhoz igazodó csomagolásokig. Ezek mindegyikének igazodnia kell a fenntartható csomagolás alapelveihez: eredményesség (célnak megfelelés), hatékonyság, biztonságosság, körforgásra alkalmasság.

Csomagolni tehát kell, de felelősséggel!

Kupi Kálmán, a PANDAN Kft. ügyvezetője rövid, de velős előadásában a XXI. század műanyag élelmiszercsomagolási trendjeiről szólt. Élelmiszerbiztonsági szempontból a műanyag csomagolások igen sokféle igénynek meg tudnak felelni, újra-feldolgozhatóságuk azonban nem az ismételt élelmiszercsomagolási felhasználás felé mutat, hanem inkább – éppen az összetettségük és sokféleségük miatt – a petrolkémiai feldolgozás irányába. Ezzel a fosszilis alapanyag igények is mérsékelhetők, a kémiai visszaforgatással pedig megvalósulhat a polimerek körforgása. A kulcs nem a műanyag-csomagolások kiszorítása az élelmiszer-piacról, hanem a hasznosíthatóság biztosítása.

Az élelmiszergyártók szemszögéből Fábián Péter, a Bonafarm/Pick Szeged Zrt. munkatársa mutatta be a fenntartható csomagolás kialakítása érdekében végzett fejlesztéseiket. A cégcsoport tevékenységének bemutatása során hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet szentelnek a fenntarthatóságra, a globális környezeti és szociális problémák kezelésére. Igyekeznek a körforgásos gazdaság elvei szerint működni, tudatos termék- és csomagolástervezéssel azoknak megfelelni. Ennek érdekében termékeiket teljes életciklus értékelés alapján alakítják, amelynek szerves része a csomagolás is, mivel annak legfontosabb feladata az élelmiszer védelme. Mindezek együttes figyelembevételével alakítják ki termékeik fogyasztási, gyűjtő és szállítási csomagolását is. A környezettudatos csomagolástervezés – túl azon, hogy a mindenkori szabályozókkal összhangban – a termékfejlesztéssel párhuzamosan, a teljes szállítási, értékesítési láncra tekintettel történik.

 Megvalósult fejlesztések példáján mutatta be, hogy a tudatos tervezéssel megalapozott fejlesztések a beruházási költségek mellett komoly megtakarítást is eredményeznek (vékonyabb fólia, azonos anyagú összetevők, újratervezett szállító és kínáló csomagolás, jobb helykihasználás, kompozit, illetve kombinált csomagolás helyett komposztálható impregnált papír, stb.) Mindemellett hangsúlyozta, hogy nem kívánnak a divatrendek követőivé válni és a sokszor megtévesztő „bio” csomagolásokat alkalmazni (természetes alapanyaggal kombinált, papírhatású nyomtatással álcázott, lebomló bioműanyag csomagolások). Nem hívei a természetes alapú műanyagoknak, mert véleményük szerint ezeket az alapanyagokat élelmiszerként vagy takarmányként kell felhasználni.

Rasovszky Miklós, a Dunapack Kft. ügyvezető igazgatója a papírcsomagolás jelenéről és jövőjéről vázolt fel átfogó képet. A papír/karton csomagolások terén gyakorlatilag is működik a körforgásos gazdaság: környezetbarát csomagolás, elkülönített összegyűjtés és újrafeldolgozás révén újra papírtermék. Ugyanakkor a papírcsomagolások esetén is igazodni kell a felhasználói és vásárlói elvárásoknak, ami a kis szériájú, egyedi tervezésű kialakítás irányába mutat (személyre szabott, figyelemfelkeltő csomagolások).

Ehhez az automatizált gyártástechnológiában is rugalmasság és szakképzett munkaerő szükséges. Azt is figyelembe kell venni, hogy – nem csak pénzügyi okokból – egyre kisebb tömegű csomagolásokra van igény, miközben a teherbírásuk, védelmi képességük nem csökkenhet. Példaként említette az előző előadásban bemutatott raklapos szállításhoz optimalizált gyűjtő és egyben termékkínáló csomagolást, valamint az egyre nagyobb szerepet játszó e-kereskedelem igényelte csomagolásokat (erősebb dobozok és térkitöltők szükségesek). Ez utóbbi viszont nagyobb hulladékképződéssel jár, és a visszagyűjtés logisztikája sem alakult ki. Esettanulmányként mutatta be az „EE hullám” fejlesztésüket, amelyet a nagy tömegű áruk elsődleges rostot tartalmazó csomagolásának környezetkímélőbbé tétele érdekében végeztek. A cél olyan csomagolás kialakítása volt, amellyel költséghatékony módon, 95%-os újrahasznosított papírral válthatják ki az elsődleges (faalapú) rost igényt, de a statikai paraméterek nem romlanak. A fejlesztés eredményeként a kartondoboz előállításához nem használnak fa alapú rostot, miközben 1/3-dal kevesebb energiára és 49%-kal kevesebb vízre van szükség.

Mucska Péter, a Coca-Cola HBC Magyarország vállalati kapcsolatokért felelős vezetője az üdítőital csomagolások jövőjéről tartott érdekfeszítő előadást „a Paboco papír palackoktól a tengeri hulladékból készült csomagolásokig”. Érzékletes képekkel mutatta be a különböző italféleségek csomagolásának változását a kezdetektől a jövőt előrevetítő újdonságokig. Így a Coca-Cola pl. a kezdeti, csapolásos forgalmazástól az üveges, dobozos és műanyag palackos csomagolástól mára eljutott a 100%-ig újrafeldolgozható, 30%-ban növényi alapú műanyag palackig. Elmondása szerint minden egyes font r-PET pehely felhasználásával 84% energia és 71% üvegházgáz kibocsátás takarítható meg. A lehetőségek tesztelésére 300 kísérleti palackot 25%-ban tengeri hulladékból állítottak elő, a műanyag gyűjtőcsomagolás helyett pedig papíralapút fejlesztettek. A jövőre vonatkozóan pedig már feltűntek csak a sűrítményt tartalmazó kapszulás és flakonos (csepegtetős –kvázi szörp) üdítőital megoldások, amihez a vizet és a CO2-tőt a fogyasztó adja hozzá, visszatérve az egyedi csapolós adagoló módszerhez.

Az ásványvíz (és az ivóvíz) terén eljutottunk a 100%-ban rPET palackokig, de megjelentek már a dobozos és a Tetra-Pack vizek is, sőt, az egy adagnyi vizet tartalmazó szájban oldódó kapszulás víz is. A sör hagyományos hordós, majd üveges és dobozos kiszerelése mellett is megjelentek Tetra-Pack és a kapszulás megoldások, nem beszélve a műanyag palackokról, amelyek már a csapolt sörös hordókat is kiváltják. Kísérleti jelleggel pedig már papír-alapú palackok is készülnek. A borok csomagolásánál az amforáról már régen átálltunk az üvegpalackra, de itt is vannak műanyag és papír palack, illetve tetrapack próbálkozások (nem beszélve a „kannásborról”), és létezik már dobozos fröccs is (kapszulás bor talán még nincs). Mindenesetre az italcsomagolások terén mindenütt újabb és újabb ötletekkel állnak elő a „fenntarthatóság” igényével. Az üdítőital és ásványvíz piacon egyes elemzések szerint nincs jobb az rPET palacknál, amennyiben visszagyűjtik és újra feldolgozzák.

Italcsomagolások ökológiai lábnyoma:

Zombory Csilla, a SPAR Magyarország Kereskedelemi Kft. minőség- és környezetirányítási vezetője arról tartott előadást, hogy „Mit tehet a kereskedelem a környezetbarát csomagolások terén?”. Hangsúlyozta, hogy az élelmiszerkereskedelemben egyre kevésbé kérdés, hogy környezetvédelem vagy élelmiszerbiztonság, egyértelmű hogy mindkét szempontnak meg kell felelni. És meg kell felelni a vásárlók elvárásainak is: a termék legyen friss és egészséges, ne legyen benne „E”, inkább legyen „bio”. Ugyanakkor legyen jól tárolható, télen-nyáron széles választék, legyen biztonságos, és egyre inkább származzon fenntartható gazdálkodásból és legyen kicsi az „öko-lábnyoma”. A sokszor ellentmondásos igényeknek nehéz egyszerre eleget tenni, de a fejlesztésekkel arra törekszenek, hogy ez megvalósuljon. E szempontok elemzésekor mindig felmerül, hogy a csomagolt vagy a csomagolatlan forgalmazás a környezetkímélőbb. A csomagolt áru előnye, hogy biztosítva van a fizikai védelme, tovább megőrzi a minőségét és a megfelelő információk magán a terméken (a csomagolásán) elhelyezhetők. Ugyanakkor nagyobb a környezeti lábnyoma, és általában drágább. Ez utóbbi azonban összességében nézve kérdéses, mivel a kimért áru hamarabb romlik, több a selejt, nagyobb a hulladékká válás esélye. Mindemellett ezeket a szempontokat a kereskedőnek és a vásárlónak is mérlegelnie kell, amelyek áru fajtánként más és más eredményre vezetnek. A lényeg, hogy mindig úgy és annyit vásároljunk, amennyit belátható időn belül el is fogyasztunk. Az EU-ban évente mintegy 170 ezer tonna élelmiszer válik hulladékká, ami a pazarlás mellett a az éghajlatváltozásra és hatással van: a szerves hulladék jelentős része hulladéklerakókba kerül, ahol a bomlása során a CO2-nál 20-szor erősebb üvegházhatású metán szabadul fel. Az élelmiszerhulladéknak köszönhető üvegházgáz kibocsátás 45%-a pedig a háztartások hulladékából ered. A hulladékká válás és a csomagolási hulladék elkerülése, csökkentése, a hulladék hasznosíthatósága érdekében az üzletlánc számos intézkedést és akciót, fogyasztói felvilágosító kampányt szervez, amelyekből több példát is bemutatott az előadó. Említette a fogyaszthatósági dátum jelentőségének megismertetésére folytatott munkájukat, a zöldség, gyümölcs, pékáru vásárlásához ajánlott többször használatos, mosható tasakok bevezetését, a papír tojásos dobozok, hűtőtáskák, zöldséges zacskók alkalmazását. A poharas tejtermékek műanyag zárófedele helyett többször használható szilikon fedelet ajánlanak, alternatív eszközökkel tervezik kiváltani egyszer használatos műanyag eszközeiket. Sajátmárkás PET palackjaik újrahasznosított anyagból készülne, a visszagyűjtött PET palackokból új rPET termékeket készíttetnek, ingvállas táskáik PLA-ból készülnek. Több más mellett tervezik az újrahasznosított szemeteszsákok és az újrahasznosított csomagolású tisztítószerek árusítást is.

Az előadások sorát megszakítva – emlékeztetve a képzéssorozat első részére – a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) elnöke, Dr. Ágoston Csaba és Dr. Hubai Ágnes, a Közbeszerzési Tanácsadók Országos Szövetsége (KÖSZ) elnöke ünnepélyesen aláírta a két szervezet közötti együttműködési megállapodást. A megállapodást kézjegyével látta el Dr. Paksi Gábor, a KÖSZ Zöld Közbeszerzési Munkacsoportjának vezetője is. A megállapodás alapján a két szervezet a szakterületüket érintő témákban – környezetügy és közbeszerzés – közösen és koordináltan kíván fellépni az ezekkel érintettek széleskörű, szakszerű tájékoztatásában, a szemléletformáló és ismeretterjesztő munkájukban, különös tekintettel a jogalkalmazás és jogértelmezés összehangolására.

Dr. Szilvássy Blanka élelmiszerbiztonsági felügyelő (NÉBIH) a fenntartható és környezetbarát, élelmiszerrel érintkező anyagok (FCM) lehetőségeiről és kihívásairól tartott előadást. Bevezetésként bemutatta a z FCM-ekre vonatkozó uniós szabályrendszert, amely rendeleti szinten határozza meg az egyes anyagcsoportokra (17 anyagcsoport), illetve bizonyos anyagösszetevőkre vonatkozó követelményeket. külön kitért az FCM műanyagokról szóló 10/2011/EU rendeletre, majd a SUP (single use plastics – egyszer használatos műanyag termékek) irányelv korlátozó intézkedéseire, amelyeket 2021. július 3-tól kell alkalmazni. Bemutatta a  betiltásra kerülő termékek eddig ismert kiváltási, helyettesítési lehetőségeit (pl. avokádó magból készült evőeszköz, „ehető” tányér, PLA pohár, papír szívószál). Ugyanakkor példákon keresztül felhívta a figyelmet azokra a kihívásokra is, amelyekkel a piacon megjelent „helyettesítő” termékek használata esetén szembe kell nézni. Így pl. a papír szívószál a használat közben elmállik, a vietnámi fű szívószál előállítási és szállítási hatásai jóval nagyobbak lehetnek az eredetinél, a bioként árult termékek sok esetben olyan ragasztó/kötő/oldószer anyagokat tartalmaznak, amelyek a használat során kioldódnak, és adott esetben a lebomlásukat, feldolgozhatóságukat is gátolják. A divatos méhviaszos vászon sem ajánlott hús vagy gyermekeknek szánt élelmiszer tárolására. Biztosítani kellene a „Jó Előállítási Gyakorlatot (GMP) ami a forgalmazhatóság biztosítéka, a szermaradványok, nehézfémek, festékek, higiéniai feltételek kockázatát minimalizálja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ehető csomagolásoknak az élelmiszerekre vonatkozó szabályoknak kell megfelelniük. Az ömlesztett, nem előre csomagolt élelmiszereknél is biztosítani kell a jelölési, tájékoztatási kötelezettség teljesülését, az ételkiméréseknél – akár egyszer használatos, akár a vásárló edényében történik a kiszolgálás – fokozottak a higiéniai kockázatok. Az újrahasználható bevásárló táskáknál szintén felmerül a keresztszennyeződések lehetősége.

Utolsó előadóként Nemes Réka, a „Ne pazarolj!”  – Zero waste bolt és kávézó alapítója és működtetője számolt be üzleti tapasztalatairól, a csomagolásmentesítés kihívásairól és győzelmeiről. Az ömlesztett, kimért árukat értékesítő üzlet egyre nagyobb vásárlóközönséget vonz, és egyre több áruféleségre terjed ki a kínálatuk. Ügyelnek arra, hogy az előbbi előadásban említett kockázatokat minimalizálják és az élelmiszerbiztonsági szabályoknak maximálisan megfeleljenek, áruikat minősített termelőktől szerezzék be. Sikerként értékelte, hogy több termék esetében sikerült a termelőket rávenni az csomagolás elhagyására, az ömlesztett beszállításra, sőt, olyan hagyományos termelő is volt, aki maga ajánlkozott az ilyen átadásra. A legnagyobb kihívást ma már a forgalomnövekedés jelenti, akár mennyiségi, akár áruválaszték szempontból. Az előadás a hallgatókban felmerült kérdések hatására spontán átalakult a rendezvény végére tervezett workshoppá, ahol a beszélgetés során előbb a csomagolásmentes árusítás nagybani lehetőségeit és határait firtatták, majd a biocsomagolások előnyeit és hátrányait vitatták meg.

A beszélgetés irányítását fokozatosan átvette a workshop moderálására felkért Suhai Gábor, az EQ Skill Kft. ügyvezetője, szóra bírva az élelmiszergyártók, a forgalmazók és a csomagolási szakma képviselőit is, apellálva a résztvevők üzleti, környezetvédelmi és fogyasztói elkötelezettségeikre. A beszélgetés során így létrejött egy olyan párbeszéd, amely rávilágított arra, hogy a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság az érintett szereplők érdekeinek és lehetőségeinek egyeztetésén alapul, a gyártó, a forgalmazó, a fogyasztó és a hulladékkezelő együttműködésével valósulhat meg. Az együttműködés és az érdekegyeztetés jelentőségére végül egy, az összes résztvevőt megmozgató játékon keresztül világított rá a moderátor, így mindenkit a maga szerepéről elgondolkodtatva zárhattuk le a tervezett programot. A programot követően pedig a résztvevők még sokáig kötetlenül beszélgettek szerepükről, tapasztalataikról és érzéseikről.