A Víz Világnapja: Mitől függ a tiszta ivóvizünk?

Nem mindegy mi van a csap mögött!

A „VIZET MINDENKINEK” és a „NEM HAGYUNK SENKIT HÁTRA” hívómondatok ellenére az ENSZ Fenntartható fejlődési célok „Tiszta víz és jó higiénés körülmények” célterületének teljesítését értékelő 2023-as konferenciája súlyos lemaradásokat állapított meg. A 2024-es „Víz a Békéért”. jelmondat a vízválságok (kevés víz, sok víz, szennyezett víz) okozta konfliktusok miatt aktuális, melyek számos lokális és nemzetközi feszültség és háborúskodás kirobbantói.

A klíma- és a helyenként robbanásszerű demográfiai változások okán a VÍZBIZTONSÁG a GLOBÁLIS BÉKE kulcstényezőjévé vált.

Lokális szinten a vízkészletek mennyiségi és minőségi megóvása, az ezt szolgáló infrastruktúra fenntartása a társadalmi béke alapja, amit az egymás – és a jövő nemzedékek iránti áldozatvállalással óvhatunk meg.

Amennyiben tehát a Víz a Béke záloga, akkor áldozzunk is érte! Többek között erről is szólt a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség panelbeszélgetése a Margitszigeti Víztoronyban, a Víz Világnapjának apropóján (márc. 22.).

A rendezvény résztvevői Gyura Gábor UNEP (ENSZ környezetvédelmi biz.) pénzügyi szakértő, Dedák Dalma WWF környezetvédelmi ta-nácsadó és dr Kovács Károly a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke volt, a moderátor pedig a fenntarthatóságért, kör-nyezetért tevőlegesen is kampányoló humorista, Litkai Gergely.

A béke megőrzését zászlójára tűző NATO védelmi kiadási elvárása a tagországok GDP-jének 2 %-a, a mely hazánkra nézve 136 ezer Ft/fő/év, míg a víziközmű szolgáltatások díja egy fenti (tag)országokkal szinte teljes átfedésben lévő OECD kimutatás szerint a háztartási jövedelmek 1-3 %-a, mely hazánk példájánál maradva átlagosan 40 ezer Ft/fő/év. Amennyiben nem ismerjük fel a víz értékét, ha nem vigyázunk rá, nem gazdálkodunk jól vele és nem biztosítjuk a hálózat egészségét, akkor a kevés, szennyezett vízért fognak egymással harcolni a jövő generációk.

Tudta, hogy nap-nap után közel egymillió tonna létfontosságú anyag áramlik keresztül szinte észrevétlenül a magyar háztartásokon?

Gondolta volna, hogy hazánkban a háztartási víznek ezt a körforgását három egyenlítő-hossznyi vezetékhálózat és több ezer tisztító és nyomásfokozó létesítmény biztosítja?

Budapest egynapi vízfogyasztását 20.000 kamion tudná szállítani, amelyek sora Budapesttől Bécsig érne.

Litkai Gergely a rendezvény bevezetőjében elmondta: “Nehéz olyan dolgot elképzelni, aminek a hiánya nagyobb gondot okozna”.

Kovács Károly rögtön egy afrikai projekt kapcsán szerzett tapasztalatokra hivatkozott, ahol egy konkrétan meg nem nevezett víziközműszolgáltató saját bevallása szerint nem rendelkezett egyetlen E. coli baktérium-fertőzés-mentes kúttal sem.

Dedák Dalma a szír migrációs válság egyik kiváltó okaként jelölt meg egy egyszerű vízvisszatartási intézkedést: az Eufrátesz török szakaszán épült gátakat. És rámutatott, hogy „A vízkészletek mennyisége kirajzolja a világ éhségtérképét.”

Gyura Gábor megjegyezte, hogy jól tudjuk, beszéljünk bármely földrészről, vagy bármely iparágról is, gazdaságunk egyszerűen a vízre épül. Ennek ellenére nagyon kevés olyan bankot lát a világban, aki akár klímaszempontból is elkezdett volna komolyan a vízzel is foglalkozni. „A vízhiány egy időzített bomba”

A víz, mint anyag és mint alapvető szükséglet egyaránt összeköti a bolygó minden lakóját.

Dedák Dalma egy drámai tényre próbált ráébreszteni, ezáltal saját, közvetlen nehézségeink felé terelve a beszélgetést: „Mi itt Európában elképesztő módon el vagyunk kényeztetve és ezt nem vesszük észre. A globális tér bármely országában fel sem tudják fogni, hogy milyen az, amikor megnyitod a vizet, odateszed a poharat és megiszod azt a vizet, ami onnan jön„.

Kovács Károly beszá-molt róla, hogy hazánkban a hálózatok és létesítmények jelen-tős része tervezett életciklusának végét járja, és éves felújítási szükségletük hivatalos, illetve szakértői előre-jelzések szerint is fejenként és évente 20-40 ezer Ft-ot tenne ki.

Litkai Gergely megfogalmazásában: „Civilizációs rozsda. Egy óriási infrastruktúráról van szó, aminek a fenntartása is jóval többe kerül.”

A hazai ivóvíz ellátórendszer nincs jó állapotban, 86 %-a kockázatos. (MEKH adat)

A hálózati veszteség Magyarországon átlagosan 20%, de van, ahol az 50%-kot is eléri.

A humorista ezt egy érzékletes példával illusztrálta: „Az ATM-ből kivennénk egy ezrest és 800-at adna ki. Volna egy 20%-kos hálózati veszteség, hogy szakadozott az internet, vagy túl kevés volt a PIN kód.”

Dedák Dalma a WWF részéről hozzátette: „Alapvető összefüggés van az ökoszisztémák és a vízminőség között. A természetes élőhelyek biztosította ökoszisztéma szolgáltatás sokkal olcsóbban biztosítja számunkra az ivóvizet itt Budapesten és az agglomerációban, mintha ez az ökoszisztéma szolgáltatás nem lenne és felszíni vízből kellene ellátni a lakosságot. Nagyon fontos, hogy milyen minőségű ökoszisztémák fedik a környezetünket és ez NEKÜNK fontos. A gyermekeinknek és a jövő nemzedékeinek. Hogy ők majd milyen minőségű és mennyiségű vízhez tudunk hozzáférni. Bizony ennek nagyon fontos része, hogy megőrizzük a természetes élővilágot, ahol tudjuk. A felszín alatti vízkészletek esetében a megújulási idő sokkal hosszabb, mint a felszíni készletek esetében. A felszín alatti készlet az a bank, amiben tároljuk a vízkészleteket és az a készlet, amihez hozzá tudunk nyúlni egy aszályos időszakban.”

Jó hír, hogy a hazai szakmai szervezetek és a magyar vízipar tapasztalatai, referenciái világszerte elismertek.

Ezekre építve játszik fontos szerepet mind a nemzetközi mind a hazai víz-konfliktusok és vízválság megelőzésében. A másik jó hír, hogy részben szakértői és hivatalos társadalmi kutatások is bizonyítják, hogy érzékeljük a tennivalókat, a rekonstrukciós és fejlesztési szükségleteket és reprezentatív kutatások alapján tudjuk, készek vagyunk többet is fizetni érte.

Kovács Károly kihangsúlyozta: „A palackos ivóvíz fogyasztásra (ami ma fejenkénti kb. napi 3dl) kiadott pénzek nagyságrendileg megfelelnek a teljes víziközműszolgáltatásra fordított összegnek. Ha alapul vennénk és más forrásból (tehát nem csapvízből) fedeznénk azt a 3litert, amit érdemes volna elfogyasztani, akkor ez a költség megtízszereződne. Megoldhatatlan lenne társadalmilag, vagy gazdaságilag ez a típusú működés.”

 Litkai Gergely elmondta: „Nagyon kegyetlen megoldás mindent beárazni, de az ár valahol információ is. Ha egy átlagfogyasztó számára kiderülne a vízről, hogy ez nem csak úgy terem és a végtelenségig előállítható, az a szemléletet is tudná formálni. A gondolkodásunk is tud változni és ezt az értékrendünket és az ehhez kapcsolódó ökoszisztémánkat és jövőnket is jobban tudnánk értékelni és nagyobb áldozatokat hozni érte.”

A Magyar Víz- és Szenny-víztechnikai Szövetség Vízérték társadalmi szem-léletformáló programja keretében a maszesz.hu honlapon a pedagógusok számára elérhető víz-témájú óravázlatokat helyezett el. Célunk, hogy olyan segédletet adjunk, mellyel akár a környezetismeret órán, akár Víz Világnapján vagy a Fenntarthatósági Téma-héten is szórakoztatóan és tartalmasan lehet a vízről beszélgetni.

Plusz érdekes adatok:

•  Az ENSZ közgyűlés 2010-ben ismerte el alapvető emberi jogként a biztonságos és tiszta ivóvízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférést. A marginalizált és hátrányos helyzetűek alapvető szükségleteinek kielégítése és sebezhetőségének csökkentése nélkül a szegénység ugyanis csak újratermeli saját magát. Az ENSZ 2030-ig tartó, 17 fenntartható fejlődési célból álló programjának központi eleme lett a „senkit sem hagyunk hátra” elv melletti elköteleződés, mert tiszta vízhez való egyetemes hozzáférés nélkül nem lehet fenntartható fejlődés.
• A világ népességének 26% nem jut biztonságos ivóvízhez (2milliárd ember ürülékkel szennyezett víz fogyasztására kényszerül) és 46%-a nem részesül kielégítő szennyvízelvezetésben. Az iparosodás előtti vizes élőhelyek 80%-ka megsemmisült, hozzájárulva ezzel a csapadék szélsőségessé válásához, területek (pl Dél-Alföld) elsivatagosodásához.
• Az Ensz vízvilágjelentése évente 1%-kal növekvő vízfelhasználást vetít előre (és ugyanerről számol be az elmúlt 40 év vonatkozásában). A WaterEurope 2030-ig 56% elérhetőség-igény különbözettel (hiánnyal) számol.

A teljes beszélgetés megtekinthető a Szövetség Youtube csatornáján, az alábbi linken:https://youtu.be/8WQAUdfe9KA