GREEN BRANDS Akadémia IV. Vállalati szinten a klímaváltozás ellen

2019. szeptember 27. 

A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségével (KSZGYSZ) közösen szervezett eseménnyel folytatódott szeptember 27-én a GREEN BRANDS Akadémia.

A korábbi, inkább elméleti jellegű megközelítésekkel szemben ezúttal a gyakorlatias megoldások bemutatása szerepelt napirenden, hiszen az előadók jórészt arról értekeztek, mit tehet egy vállalat környezeti terhelésének mérséklése érdekében, illetve, hogy erre milyen technológiák állnak rendelkezésére a 21. században.

Hankó Gergely, a KSZGYSZ ügyvezetője, házigazdaként megtartott köszöntőjében elmondta, hogy a szervezet életében a vállalatok felelős működésének segítése, támogatása alaptevékenység, s csaknem 240 tagvállalattal azon dolgoznak, hogy ez minél hatékonyabban és gyorsabban megvalósuljon.

A GREEN BRANDS Hungary nevében Lévai Gábor, a szervezet társtulajdonosa és ügyvezetője köszöntötte résztvevőket. Elmondta: a csapból is a klímaváltozás témája folyik, arról azonban kevesebb szó esik, hogy a gyakorlatban, vállalati szinten, hogyan lehet mérsékelni a környezetterhelést. A GREEN BRANDS független audit rendszere éppen azt vizsgálja, hogy egy vállalat folyamatai mennyire terhelik meg a környezetet. Ezért is örül a szervezet annak, amikor ilyen gyakorlatias előadásokat hozhat a publikum elé.

A workshop első előadója, István Zsolt, a Miskolci Egyetemről érkezett, de azt megelőzően hosszú éveken át a Bay Zoltán Nonprofit Kft,-ben. környezetmenedzsment és logisztika területen dolgozott. Az életciklus-szemlélet fontosságát hangsúlyozta, hiszen ennek alkalmazásával derül ki, hogy egy cég működése ténylegesen mekkora terhet jelent a környezetnek. Az életciklus-elemzés során a termékhez használt nyersanyag előállításától kezdve, a szállításon át, a csomagolásig figyelembe veszik a környezeti hatást. Ezeket kell azután összegezni egy input-output adatbázisban.

Egy EU-s projekt, a CIRCE2020 keretében azt vizsgálták, hogy az életciklus-elemzést hogyan lehet átültetni a körforgásos gazdaságba. Két − titoktartás miatt meg nem nevezett − nagy cég termelés során keletkezett hulladékát vizsgálták meg, mert az komoly fejfájást okozott a cégeknek. A hagyományos LCA-elemzés mellett a technológia (TRM) és az üzleti modell (LCC) szintjén is végeztek vizsgálatokat. Az ebből született döntésmátrix segített a döntéshozóknak a legkedvezőbb CE technológiát kiválasztani. Mind a két gyártó cégnek üzletileg és környezetileg kedvező alternatívát mutattak, ezzel is demonstrálva az elmélet gyakorlati hasznát.

Dr. Ádám Béla PhD, a HGD Kft. ügyvezetője a geotermikus és sekély földhős hőszivattyús rendszerek szakértőjeként előadásában − azt számokkal, adatokkal bőségesen alátámasztva − azt tekintette át, hogy milyen lehetőségei vannak hazánkban a megújuló energia alkalmazásának. Visszatérő üzenete volt a rendszerszintű gondolkodás, a tervezés, kivitelezés és monitoring területén. Hangsúlyozta: hiába emeljük a napelem-kapacitásunkat a tíz szeresére, hogy tiszta alapenergiát biztosítsunk, ez önmagában nem elegendő. Szükség van a tiszta villamos-energiát megtöbbszörözve megújulóvá tevő hőszivattyúk alkalmazására.

A hőszivattyúkat döntően a földgázkazán-gyártó cégek állítják elő, amelyek az innovatív jelzővel illetik magukat, és nagyon magas árat szabva késleltetik a technológia térnyerését. Mind a jogszabályi előírások, mind a racionalitás azt diktálja, hogy ne a múlt technológiájával építsünk új rendszereket.

Ferenczi Attila, a papírból készült szelektív hulladékgyűjtő edények megálmodója, a Recobin Kft. ügyvezetője 18 éve kezdett el hulladékgazdálkodással foglalkozni: első projektje a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése volt az ELTÉ-n. Előadásában azt mutatta be, miképpen lehet optimalizálni a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését. Hangsúlyozta: gazdasági mozgatórugók nélkül nagyon nehéz megoldani a fenntarthatósági problémákat. Életünk jelentős részét a munkahelyen töltjük, ezért a munkahelyi hulladékgyűjtésre legalább annyira kéne figyelni, mint az otthonira – mutatott rá. Felhívta a hallgatóság figyelmét a hulladék és a szemét közötti különbségre, ami abban áll, hogy utóbbi már nem újrahasznosítható. A teljes lakossági szilárd hulladékban a szemét részaránya mindössze 10%, a maradék hulladéknak pedig mindössze 10-19%-át hasznosítjuk újra.

A munkahelyi hulladékgazdálkodás kihívásairól szólva elmondta, hogy ebben az esetben célszerű stakeholder-analízist végezni, azaz, fel kell mérni, hogy kik dolgoznak az épületben, és milyen érdekek mentén működnek, amikor a hulladék összegyűjtéséről, elviteléről van szó. A szelektív szigetek elhelyezésénél figyelni kell a munkavállalók viselkedésmintáira: hova, meddig hajlandók elvinni a szelektíven összegyűjtött hulladékot. Az asztal mellett elhelyezett szelektív hulladékgyűjtőkkel 20%-kal nagyobb hatékonyságot értünk el – hivatkozott egy kutatásra. A szelektív hulladékgyűjtés legyen kényelmes, de legyen benne koncepció: általában 3-5 dolgozónként, 20 négyzetméterenként kell egy sziget.

Pércsi Szilárd vegyészmérnök, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársa a környezetvédelmi pályázati lehetőségeket vette górcső alá. Elmondta: régiós szinten Magyarország nem áll rosszul, lakosságarányosan a H2020 alapokból viszonylag magas hányadot tudtunk elnyerni, a nyugat-európai országoktól azonban jelentősen le vagyunk maradva. Az EU igyekszik közelebb hozni a kkv-kat és a kutatóközpontokat, mert nem jellemző a közös munka.

Ehhez kapcsolódóan a KET4CP futó projektet mutatta be, amelynek lényege, hogy egy kkv és legalább két KET technológiai központ összefog, és maximum hat hónapon keresztül kifejlesztenek egy új, a tiszta termeléssel kapcsolatos kulcstechnológiát. A program a TRL 2 és TRL 8 közötti szinten lévő fejlesztéseket támogatja, hogy minél magasabb TRL-t, azaz fejlettségi szinteket érjenek el.