Ipari szimbiózis Magyarországon - tanulmány

Mi is az az ipari szimbiózis? A kifejezés viszonylag új keletű, tartalmát a 2000-es évek eleje óta sokféleképpen próbálják definiálni. A lényeget legrövidebben talán az EU Bizottság főtitkársága fogalmazta meg, az EU több intézményének funkciójukhoz igazodó értelmezéseit összefoglalva: egy iparág melléktermékének átforgatása egy másik iparág nyersanyagává.

Ez a gondolat persze nem tűnik igazán újdonságnak, hiszen már a jóléti fogyasztói társadalmak létrejöttével, az 1970-es években kezdett kialakulni az a társadalmi felismerés, hogy a természeti javak mértéktelen és felelőtlen felhasználása az emberiség (jó)létét fenyegeti, a Föld erőforrásai végesek (lásd: Jelentés a Római Klubnak – A növekedés határai (szerk.: Dennis L. Meadows, 1972.), amelyeket nem lehet következmények nélkül, mértéktelenül kihasználni. Ennek következtében tett szert egyre nagyobb jelentőségre az a megközelítés, hogy a természettől már egyszer elsajátított anyag a lehető legtovább maradjon a felhasználás-fogyasztás körciklusban. Ezt a törekvést valósítja meg lényegében az egyes hulladék anyagok újrafeldolgozással történő hasznosítása. Egyes ritkafémek vagy a nemesfémek hulladékból történő visszanyerése már régóta gazdaságos tevékenység, a vas/acél-, ólom- és színesfémhulladék kinyerésre és újrafeldolgozásra épül ma már a kohászat jelentős része is, de említhetnénk a papírhulladék papírgyártásba történő visszaforgatását is.

Az említett anyagáramok jó példák arra, hogy a széles körben, nagy mennyiségben képződő, termelőjük számára „felesleges” anyagok (a hulladék), más gazdasági szereplők számára alap- vagy nyersanyagot, energiaforrást jelentenek, és adott esetben akár keresletet is generálnak ezen anyagok iránt. Ugyanakkor számos olyan vállalkozás működik, amelyek ezen anyagaiktól csak jelentős anyagi ráfordításokkal tudnak megszabadulni, alapvetően hulladékként ártalmatlanítva, vagy költséges tisztítási műveletekkel a környezetbe bocsátva azokat, anélkül, hogy ismernék – vagy egyáltalán keresnék – azokat a lehetőségeket, ahol ezeket mások felhasználhatnák.

Az ipari szimbiózis azonban túlmutat a hulladékhasznosítás hagyományos megoldásain, és arra törekszik, hogy a korábban hulladékként „képződő” anyagok gazdasági értékké, más vállalkozások számára nyers- és alapanyagokká váljanak, és ez a folyamat a termelő és a felhasználó közötti tudatos, szervezett folyamattá, több iparág bevonásával akár zárt körforgássá alakuljon. Ebből következően – bár ma is leginkább a hulladék újrafeldolgozására gondolunk – igazából ide tartozik minden ipari forrásból származó kihasználatlan erőforrás (legyen az hulladék, melléktermék, maradék, víz, szennyvíz, hulladék hő), ami hasznos bemenete lehet egy másik iparágnak, termelő technológiának.

Jelen tanulmányunk azt igyekszik bemutatni, hogy Magyarországon ennek az ipari együttműködésnek milyen lehetőségei és milyen nehézségei vannak, milyen szabályozási környezet segíti vagy gátolja annak létrejöttét és milyen eszközökkel lehetne azt elősegíteni. Vizsgálatunkat alapvetően a környezetvédelmi ipar szereplőinek, elsősorban a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége tagjainak tapasztalataira, kérdőív és interjú alapján levonható következtetésekre alapoztuk.

A tanulmány letöltése