HU 
EN 
III. Kerekasztal és ötletbörze a tiszta Tiszáért
SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓ
2018. október 18-án újabb kerekasztalt tartottak a PET Kupa szervezői, ezúttal a kárpátaljai Visk település Városházán. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásának köszönhető rendezvény célja, hogy ukrán és magyar szakmapolitikai döntéshozók, vízügyi és hulladékgazdálkodási hatóságok, KSZGYSZ tagvállalatok, környezetvédelmi laborok, kutatók, környezet-, és természetvédelmi civil szervezetek, érintett államigazgatási szervek tudjanak kötetlenül tanácskozni és ötletelni a megoldásokon és a jövőbeni együttműködési lehetőségeken.
Teljes verzió letöltése pdfben
AZ ELŐADÁSOK LETÖLTHETŐEK ITT
Az eseményről film is készült.
A program egyik fő motiválóereje a 2017 végén megjelent Ukrajna 2030-ig szóló nemzeti hulladékkezelési stratégiája (nemrég írtunk róla honlapunkon), amely a mára már kritikussá vált hulladékkezelési helyzeten kíván változtatni, javítani. Ezen stratégia gyakorlati lépéseit és az együttműködések kialakítását, a tudástranszfert hivatott a kerekasztal is segíteni.
2018. október elején szakértőnk Kijevbe is ellátogatott, hogy a Waste Management Expo-n tájékozódjon, s elsőkézből halljon friss információkat a stratégia mostani helyzetével kapcsolatosan. A tájékozódás mellett szakértőnk elő is adott a tiszai hulladékproblémáról, illetve a plenáris ülésen hozzá is szólt, sürgetve a stratégia megvalósítását és kiemelve a megelőzés fontosságát és a kis mintaprojektek, „best practice”-ek alkalmazását az indulásnál.
A kijevi konferencián minden érintett jelen volt, az Ökológiai és Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Regionális Fejlesztési, Építési és Közjóléti Minisztérium, a Közszolgáltatók és Energetikai Szabályozás Nemzeti Tanácsa, regionális tanácsok, államigazgatási szervek, önkormányzatok, szakmai szövetségek, nemzetközi szakértők, befektetési bankok, s hulladékkezelő vállalkozások. A széleskörű egyeztetésen éles viták alakultak ki a résztvevők között, mindenki a gyakorlati lépések megvalósítását sürgette, a döntéshozók pedig a probléma összetettségére és a finanszírozási nehézségekre hívták fel a figyelmet. Alapvető nehézség, hogy közszolgáltatás ellátása az önkormányzatok feladata, akik az alacsony hulladékkezelési díjak mellett nem tudnak fejleszteni és minden térséget lefedően üzemeltetni. Ezzel párhuzamosan a hulladéklerakók pedig vállalkozások tulajdonában vannak, s így a lerakási díjak esetenként eltérnek egymástól.
Ezzel kapcsolatosan Alexei Atudorei (ISWA Tanács tagja, romániai hulladékgazdálkodási szakértő) előadásában elmondta, hogy a modern hulladékgazdálkodás az egy „luxuscikk”, s nem mindenki tudja megfizetni.
Románia: 60-70 dollár/háztartás/év
Magyarország: kb. 80-100 dollár/háztartás/év
Lengyelország:
Ukrajna: 20-30 dollár/háztartás/év
Forrás: „A hulladéklerakók számát illetően is bizonytalan az adminisztráció (kb. 5470 lerakó található Ukrajnában (2016.)), mert a terepbejárások során több esetben is tapasztalták, hogy egy bejelentett lerakó igazából kettő, esetleg három lerakót is jelent egy adott telephelyen. A tervek szerint, az eddigi gyakorlat helyett, 300 ellenőrzött, szigetelt lerakóra térne át Ukrajna, melynek rekultivációs és kiépítési költségei ütköznek finanszírozási problémába. Jelenleg azonban a képződő hulladék jelentősebb hányada – a települési hulladék 94%-a – még mindig lerakásra kerül, mely lerakók közül 305 (5,6%) túlterhelt, 1646 (30%) nem felel meg a nemzeti előírásoknak. Szakértői elemzések szerint az európai követelményeknek az ukrán hulladéklerakók 90 %-a nem felel meg. Az újrafeldolgozás, újrahasznosítás rátája 5% körül mozog.
A stratégia megállapítja, hogy a háztartási hulladék elkülönített gyűjtési/hasznosítási rendszerének hiánya évente több millió tonna másodnyersanyag veszteséget jelent. A fejlesztés pedig alapvető fontosságú a természeti erőforrások hatékony felhasználása és a fenntartható gazdaságra való áttérés érdekében. A dokumentum kulcsfontosságú Ukrajna környezetügyi és gazdasági céljainak eléréséhez; ahogy a stratégia fogalmaz: „a nemzetpolitika számára is a legaktuálisabb stratégiai feladat”.
Bár az ország lakossága húsz éve folyamatosan csökken, a háztartási hulladék mennyisége egyre nő (1%-ot évente), s 2016-ban elérte a 49 millió köbmétert (250-300 kg/fő/év). A meglévő kapacitások nem elegendőek a megfelelő kezeléshez. Egyes településekre nehéz az eljutás (drága logisztika), ami lokális és alternatív megoldások lehetőségét, szükségességét vetik fel.
Forrás: „2019-től fokozatosan tervezik bevezetni az intézkedéseket és beruházásokat: elkülönített gyűjtés 5000 településen, 240 válogatómű, 735 újrafeldolgozó üzem, 19 égetőmű és 50 korszerű lerakótelep létesítése az összes nem megfelelő lerakó bezárása és rekultiválása. A megvalósítást a központi és az állami szervek éves költségvetéséből, valamint vállalkozói forrásokból és befektetési bankok finanszírozásából kívánják megoldani.
Ugyanekkora figyelmet kell szentelni a lokális és „cső eleji”(megelőzési) megoldásoknak is.
„Gyakori félreértelmezés, hogy a technológia a megoldás a kezeletlen és egyre növekvő hulladékmennyiségre. A technológia nem csodaszer és általában csak egy tényező, amelyet figyelembe kell venni a szilárd hulladék kezelésénél. Országok, melyek jelenleg nagyrészt csak a hulladéklerakást - és más kezdetleges módszereket – alkalmazzák, nagyobb valószínűséggel járnak sikerrel, ha helyi megoldásokat keresnek.”
Magyarországon is alkalmazásba kerültek alternatív megoldások, mint például a lófogatos hulladékgyűjtés Nagyvázsony településén, vagy a Hajdúsági üvegjárat. További, „cső eleji” megoldást jelenthet a megelőzés, úgyis, mint a helyben komposztálás, az újratölthető csomagolások használata, az egyszerhasználatos műanyag csomagolóanyagok korlátozása és a felesleges műanyag termékek kivezetése.
Mind a megelőzésnek, mind pedig a technológiai beruházásoknak is számos egyéb előnye is lenne a tiszta környezet mellett:
- gazdaságélénkítő szerep, gazdasági stabilitás,
- befektetők és ipari szereplők bevonzása a térségbe,
- munkahelyteremtés és ezáltam emberek helyben tartása,
- a változás mindig innovációkat, start-up-okat generál,
- a tiszta környezet fellendíti a turizmust, aminek komoly lehetőségei vannak egész Ukrajnában és Kárpátalján is.
A viski szakmai konferenciával szinte egy időben jelent meg Magyarországon az a kormányhatározat (1519/2018. (X. 17.), amelyben a kormány egyetért a felső-tiszai kommunális hulladék eltávolítását biztosító beruházások előkészítésével, támogatja megvalósítását és a beruházások előkészítéséhez és megvalósításához kijelöli a kormányzati felelősöket. A magyar kormány arról is határozott, hogy megvizsgálja a kártalanítási igények jogi lehetőségeit Ukrajnával és Romániával szemben.
A Tiszai Kerekasztal résztvevői üdvözölték a tényt, hogy Magyarországon a döntéshozók kiemelt fontosságúnak ítélik a tiszai műanyagszennyezés problémáját. A szervezők mellett több szakértő is arról biztosította a hallgatóságot, hogy készen állnak a megoldáshoz szükséges eddigi szakmai tudás teljes körű, és minden részletre kiterjedő megosztására és a kivitelezésben történő együttműködésre.
A Tiszai Kerekasztal szervezői ugyanakkor kontraproduktívnak ítélik meg a kártérítési igény benyújtására tett magyar kezdeményezést. Nem tartják előremutatónak, hogy a felvízi országokkal szemben szankciókat kezdeményezzen Magyarország, mert a megoldás alapvetően a felek együttműködési készségén múlik. A károk felmérése és összegben való kifejezése fontos - mert rámutatnak a probléma nagyságára -, de a megoldás inkább a szükséges hulladékgazdálkodási fejlesztésekhez kapcsolódó befektetési alapok előmozdítása lehet, melynek kivitelezésében a magyar cégek is részt tudnak venni. Romániával szemben már a sokkal súlyosabb környezeti károk okozása után (2000. évi nagy ciánkatasztrófa) sem sikerült kártérítési igényünket foganatosítani. A műanyag szennyezésnél a környezeti hatások közvetetten, sokszor hosszú idő alatt fejtik ki a hatásukat, és a felelősök behatárolása nehezebb, mint a ciánszennyezés esetében.
A Tiszai Kerekasztal résztvevői arra hívják fel a figyelmet, hogy a Tisza ügyében elsősorban párbeszéd és közös gondolkodás szükséges annak érdekében, hogy tisztább élőhely legyen a több országot érintő folyó. Mindeközben Magyarországon és Európa szerte is több olyan intézkedés lát napvilágot, ami az ésszerűbb műanyaghasználat irányába mozdítja el a gazdaságot és a fogyasztást. Ezen jó példák átvétele nagyban segítené a kárpátaljai régió hulladékproblémáját, ezért ezen jó gyakorlatokkal és példamutatással kell Magyarországnak elöl járnia ezen az úton. Ukrajnának pedig lehetősége van kihagyni azokat a vargabetűket, amiket a nyugat-európai államok, vagy éppen Magyarország is megtett már a hulladékgazdálkodás területén. Ezekből okulva, például a felesleges műanyag termékek és csomagolások kivezetésével hatalmas lépéseket tenne egy jobb környezetminőség és egy fenntarthatóbb hulladékgazdálkodási rendszer felé. Az ukrán életszínvonal folyamatos emelkedése mellett nem kellene bejárnia azt a fogyasztási és hulladéktermelési életgörbét, amit a nyugat-európai országok eddig bejártak, mert annak költségeit és hosszú távú fenntarthatatlanságát már tapasztaljuk, s a mennyiségek visszaszorítása nehéz.
összeállította: Hankó Gergely
Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége
Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége
.png){kind=small}
